Boscó szent János, a fiúk apostola, aki a legelesettebbeket gyűjtötte össze, hogy Istenhez vezesse őket. Nekünk is meg kell találnunk azt a feladatot, amelyre itt és most a leginkább szükség van.
1815 augusztus 16-án született Becchi-ben (Castelnuovo mellett) igen szegény családból. Chieriben tanult; 1841-ben Torinoban pappá szentelték. Boldog Cafasso János volt a lelkivezetője. Az ifjúsággal, különösen a szegénysorsú gyermekekkel foglalkozott, és számukra alapította a Szaléziak Társaságát 1868-ban. Élete vége felé már 60 intézet működött 1000 taggal és 130 ezer tanítvánnyal.
Bosco Szent János áldozópap
A torinói egyházmegyében lévő Becchiben született 1815. augusztus 16-án. Szülei szegény földművesek voltak. Ifjú korában sok nehézséget kellett legyőznie, hogy pap lehessen. Már fiatal gyermekkorában apostolkodott: különböző cirkuszi mutatványokkal szórakoztatta társait, hogy azután imádságra és hittanra tanítsa őket. 1841-ben szentelték pappá. Pappászentelése után minden erejét a munkásifjúság nevelésére szentelte. Nevelői művészete abban állt, hogy karizmatikus lelke világosan felismerte korának lelki ínségét. Játék, ima és munka: ezek voltak nevelési eszközei. A köréje gyűlt papokból alapította meg Szalézi Szent Ferencről nevezett szerzetesrendjét (szaléziek). Az ifjúságot tanították mesterségre és keresztény életre. Torinóban halt meg, 1888. január 31-én.
1815. augusztus 16-án született Castelnuovo közelében (Torinói egyházmegye), egy kicsiny falucskában, Becchiben. Már kisgyermekként csodálattal nézte a vándor komédiásokat, utánozta bűvészmutatványaikat és akrobata mutatványaikat. Tehetsége volt ezekhez, hamarosan már a templomtéren is bemutatkozott, sikerrel, falubelijeinek kedvenc mutatványosa lett.
Ő azonban többre vágyott: apostolkodni, embereket segíteni és szolgálni.
Nehéz ifjúkora volt, és egy véletlen találkozás segített rajta. Castelnuovó káplánja eltévedt az erdőben, és Giovanni vezette a városba. Útközben nagyon őszintén elbeszélgettek, ettől kezdve a káplán támogatta tanulmányait.
1841-ben pappá szentelték és ez után minden erejét az ifjúság nevelésére szentelte, jórészt szent lelkiatyja, Don Giuseppe Cafasso szavai és példája nyomán. Megalapította a Szalézi Szent Ferencről elnevezett szalézi rendet, illetve Mária, a Keresztények Segítője Leányainak Társaságát. Ezekben tanították az ifjúságot mesterségre és keresztény életre. Az isteni gondviselés iránti bizalma, és derüs lelkülete mindenkire átragadt. Írásaiban a vallást védelmezte.
Torinóban halt meg, 1888. január 31-én. Halálakor iskoláikban és otthonaikban már 130 000 fiú nevelkedett.
forrás: Hankovszky Miklós