Hogy akik szerettek, szépen szerettek, és hogy nem kellett nem szépen szeretnem, hála legyen.
Hogy ember lehettem akkor is, mikor az emberek nem akartak emberek lenni, hála legyen.
Hogy megtarthattam a hitet, és megfuthattam a kicsik futását, és futva futhatok az Érkező elé, s tán nem kell a városba mennem a lámpásomba olajért, hála legyen!
Kedves Gyászoló család, Krisztusban szeretett testvérek!
Sík Sándor: Te Deum c. verséből részleteket idéztem, mely ihletett szavak illenek és idekívánkoznak sokunk által tisztelt és szeretett id. Borsodi László nyugalmazott biológia tanár úr ravatala fölé, akiben olyan embert ismerhettünk meg, aki közelférkőzött a szívhez, akiben volt alázat, csendesség, cselekvő szándék.
A magvetőről szóló példázatot hallottuk Lukács evangéliumából. Kiment a magvető vetni… mondja a példázat, kiment a földre. Ment, hogy teljesítse a hivatását, a küldetését. Elindult és szórni kezdte a magot. Ez volt Laci bácsi hivatása, de nem csak az övé, hanem a miénk is, hogy az élet, a jövő érdekében vessünk.
Magvetés a tanulás, a munka, a kimondott szó, a családalapítás, a végrehajtott cselekedet, de magvetés a könnycsepp, az imádság, a szeretet, de magvetés az egész élet, a siker, az eredmény reményében. Ezt tette Borsodi László 90 éven át. Voltak tettei, szavai, gondolatai, szándékai, amelyek kövek közé hulltak, útszélre estek, s voltak olyanok, amelyek tövisekkel keveredtek össze, de ki meri tagadni, hogy voltak olyanok is, amelyek jó földbe kerültek?! S miként a példázatban, úgy az ő életében is a jó földbe került magvak eredményt hoztak. És ez a lényeges! Ha egy búzaföldben konkolyos-tövises foltok is előfordulnak, azért nem perzselhetjük fel az egész búzaföldet, hanem az átlagos hozamra, termésre kell figyelnünk és koncentrálnunk. Mi sem nézhetünk az egyes epizódokra, hanem az egy egész életútra kell tekintenünk, igaz ez az életút képekből tevődik össze, szavakból, mozdulatokból, hangulatokból, érzésekből, amelyek boldogsággal töltöttek és töltenek el bennünket, akik ismertük Laci bácsit, de amely emlékek most fájnak is.
Laci bácsi életútja 1932-ben indult el… a szükséges tanulmányok elvégzése után a családalapításban és a tanárságban, valamint az ezen hivatásokhoz kapcsolódó tevékenységekben csúcsosodott ki.
Eljegyezte és házasságot kötött Ambrus Juliannával, szeretetük és szerelmük gyümölcse két gyermeknek adtak életet, akiket becsülettel felneveltek. 1956-ban a Bolyai Tudományegyetemen biológiából tanári oklevelet szerzett. Az ifjú tanár Madéfalván kezdett tanítani, majd 1959-ben Csíkrákoson lett igazgató, 1959-től szaktanfelügyelő, 1962-től pedig a csíkszeredai Matematika-Fizika Líceum, ma Márton Áron Gimnázium biológiatanára. A több mint negyven éves pedagógusi pályafutása során kollégáival együtt magas színvonalú, eredményes oktatást honosított meg a csíkszeredai Márton Áron Gimnáziumban, több száz tanulója felvételizett sikerrel az orvosi, gyógyszerészeti, tanári, agronómiai fakultásokra. Diákjai kiválóan teljesítettek. Bábáskodott és részt vett a Segítő Mária Katolikus Gimnázium megállapításában. Olyan ember lévén, akire lehet számítani gyakran kikérték véleményét, számítottak bölcsességére, kritikájára, amely építő kritika volt, nem lehúzott, hanem felemelt.
Az a fontos, hogy a befejezés szép legyen – tartja a mondás. Ilyen volt. Egy gazdag életutat tekinthetünk végig. Mint családját szerető férj és édesapa, mint szaktanár, aki nemcsak szaktudással, hanem egészséges hittel és nemzettudattal rendelkezett, aki szeretett, nevelt, tanított, gazdagított, azt is mondhatom, hogy ugródeszkát adott a diákok lába alá, akik rá voltak bízva és tovább tanultak. A tanárság nem munka volt számára, hanem hivatás és küldetés – sosem csak magának élet. Igy lett olyan ember, akinek vetése gyümölcsöt hozott, marandó gyümölcsöt. Az nevezhető igazán gazdag embernek, aki sokat oszt szét: tudást, figyelmet, szeretetet, igényességet – mindezt kellő alázattal. Gyakran mondogatta: „Azt mondták rólam, hogy szigorú tanár voltam – ez nem igaz… én igényes voltam.”
A példabeszédek könyvében olvassuk: „Ékes koszorú a fehér hajkorona, az igazságosság útján található” (Péld 16,31). Megértve e mondat mondanivalóját, nem elég megöregedni, hanem az igazság, a jóság, a közszolgálat, az istenfélelem, a tisztesség, és becsület útját járva idős korban is megkapja a tiszteletet. Soha nem felejtette, hogy az igazi bölcsesség Istenbe gyökerezik, Istenből táplálkozik és a hit jótettek nélkül halott. Akik itt vagyunk kaptunk ezekből a kincsekből, amelyekért hálásaknak kell lennünk és tovább kell kamatoztatnunk saját életünkben, kiteljesedve hivatásunkban és küldetésünkben.
Mindezek mellett az Istenbe vetett mély hite és a Csíksomlyó Segítő Szűz iránti tisztelete, akinek szentélyét, amíg ereje engedte minden nap meglátogatta, arra indította, hogy 1993-ban Bartók Albert és Márk József ferences testvérekkel együtt közreműködjön abban, hogy a zarándokok évről évre növekvő száma miatt a búcsú zökkenőmentes lebonyolítása érdekében a ferencesek létrehozzanak egy rendezőséget, amelynek amig ereje és egészségi állapota engedte vezetője volt. Itt is tanulhatunk Laci bácsitól, gyakran mondogatta: „A mi feladatunk, hogy amikor szükséges ott legyünk, máskor pedig tudjunk a háttérben maradni”. Köszönjük a hűséges szolgálatot.
Fiatal korában megismerkedett a ferences testvéreken keresztül a ferences lelkiséggel, majd a Ferences Világi Rend helyi közösségében elkötelezte magát. A helyi közösségben több éven át a pedagógiai tudását és tapasztalatát felhasználva hosszú időn át képzési felelős volt. Az utóbbi években, amikor a helyi közösség programjain nem tudott reszt venni, imát kért, azzal a kéréssel: – vajon a Ferences Világi Rendi testvérek tudnak-e még imádkozni… mindenki tudta mire gondolt, de nem csak kért, hanem imáival, odafigyelésével, a közösség tagjai iránti érdeklődéssel támogatta világirendi testvéreit. Szoros kapcsolatba kerül a ferences rend második ágával is, a Klarissza nővérekkel, akiket szintén támogatott, segített. Ők nem tudnak jelen lenni, de ebben az órában a monostorukban imádkoznak Laci bácsiért.
Kedves Beáta és László vasárnap lettetek igazán felnőttek, mert amig szüleink élnek, számukra gyermekek vagyunk. 16 évvel ezelőtt Édesanyátokat kísértétek nyughelyére, most Édesapátokat. Édesapátokat, aki felkészült az évek során az átlépésre. Felkészült arra, hogy magához ölelje, nővérünket a testi halált, aki elől élő ember el nem futhat. megadván magát az Úr akaratának… A „Szétszórt némaság” c. kötetedben László Édesanyádra emlékezve a következőket írtad zárásként: „… Csendjével marad velem, és lám meglett az ő akarata, mert magával vitte az egyes szám második személyét, és nem, nem tudom megszólítani, csak harmadik személyben, magamban betűzöm a sírkövön nevét”. Most már többes szám harmadik személyben, magatokban betűzitek szüleitek neveit.
Id. Borsodi László halhatatlan lelkét a Csíksomlyói Segítő Szűznek ajánljuk, Ő mutassa be Szent Fiának, a Jó Pásztornak, aki vegye vállára, élvezze az el nem múló élet boldogságát, a szentek társaságát, hogy Isten kezéből Isten kezébe jusson.
Urbán Erik OFM
Id. Borsodi László (1932–2021), nyugalmazott biológia szakos tanár a székelyudvarhelyi Római Katolikus Főgimnáziumból (ma Tamási Áron Líceum) került 1951-ben a csíkszeredai főgimnáziumba és 1952-ben érettségizett le. A Bolyai Tudományegyetemen szerzett biológiából tanári oklevelet 1956-ban. Rögtön ezután Madéfalván kezdett tanítani, majd 1959-ben Csíkrákoson lett igazgató, 1959-től Csík rajon szaktanfelügyelője, 1962-től pedig a csíkszeredai Matematika-Fizika Líceum (Márton Áron Gimnázium) biológiatanára.
| A több mint negyven éves pedagógusi pályafutása során kollégáival együtt magas színvonalú, eredményes oktatást honosított meg a csíkszeredai Márton Áron Gimnáziumban, több száz tanulója felvételizett sikerrel az orvosi, gyógyszerészeti, tanári, agronómiai fakultásokra. Diákjai kiválóan teljesítettek a későbbiekben is. 1972-ben Érdemes Tanár oklevéllel tüntették ki. Csíkszereda Pro Urbe-díjasa. A tanár úr 2021. július 25-én méltósággal viselt, hosszú betegség után megtért a Mennyei Atyához. |
