Nagyböjt 4. vasárnapja

Nagyböjt 4. vasárnapja

„Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta oda érte.” Krisztusban szeretett testvérek, ez a mondat ez igazából összefoglalja a lényeget. Kereszténységünknek a leglényegesebb mondata, összefoglalja mindazt, amit hiszünk és vallunk.

„Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött fiát adta oda érte.” Ezt ünnepeltük karácsony éjszakáján, karácsonynak a napján. És amikor Isten ide ajándékozta a világnak az ő egyszülött fiát, akkor mára ebből az ajándékból a megfeszítettre tekintünk. Az útszéleken, legalábbis ami vidékeinken még, ki vannak állítva a keresztek, ott vannak az út széli nagy keresztek, némelyek közülük felújításra szorul, másokat felújítottak, karban tartanak és gyakran ezekre a keresztekre fel van írva ez a mondat, hogy „Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött fiát adta érte.” Úgy is mondhatnánk, hogy Isten – Jézus Krisztusban önmagát adta. És az útszéli keresztre föl tekintünk, vagy családjaink keresztjére, vagy a templomokban elhelyezett keresztre, akkor még eszünkbe kell jusson, hogy Isten így szeret engem. Az ajándék, hogy odaadta a fiát értünk. Jézus Krisztus egy utat mutatott és ennek az útnak a végén azt is látjuk, hogyha letérünk erről az útról, akkor az ember képes megölni az Isten fiát. Pedig az Isten azt akarja, hogy olyanná legyünk, mint az ő fia.

Isten úgy szerette a világot, ebbe az ajándékba, ajándékozásban, ott van végtelen nagy szeretete az Istennek és ahol van szeretet – ott van élet, ott élet születik. Ahol meghalt a szeretet – ott meg fogyatkozik az élni akarás. Ahol van szeretet, ott van élet és ott van hivatástudat, ott meg tudjuk élni a hivatásukat meg tudjuk élni a küldetésünket. És amikor elfogadjuk mi az Istentől ezt az ajándékot, akkor ez azt is jelenti, hogy újra és újra fedezzem föl az én hivatásomat, újuljak meg az én hivatásomban, házasságodban, szerzetességben, a papságomban, az istennek oda adottságomban azt, hogy szerethető és szeretetet adó ember vagyok. Kedves testvérek, hogyha meg fogyatkozik a szeretet, meg fogyatkozik az élni akarás, a hivatásunknak az élni akarása, így bicsaklik meg egy házasság, így fáradt bele egy pap, egy szerzetes az ő hivatásában, amikor már nincs benne szeretet, Isten, felebarát és önmaga iránti szeretet, akkor ott megáll az élet. Ne engedjünk ennek a kísértésnek.

Ajándék, amit Isten adott, azért adta, hogy ez az ajándékba elmélyedjünk és ez az ajándék személyességet is kíván, ez az ajándék meg akar tanítani hinni bennünket, ez az ajándék segít bennünket a hivatásnak a megélésében – pont engem választott ki az Isten erre a szolgálatra, pont őt adta neked a házasság szentségében, pont téged választott ki számára, hogy házasságot köss vele. „Amikor felmagasztalnak mindenkit magamhoz vonzok”, mondja az Úr Jézus. Az Isten, az vonz bennünket. Amikor a vonzásról beszélünk, akkor azért vonzódunk, mert megragadott az a személy, vonzza az én szívemet. Vannak pontok, amelyek találkoznak és vonzzák egymást.

Nem mondok újat, biztos már hallottatok róla és hatalmas irodalma van már, számtalan előadásban emlegetik – a szeretetnyelveket. 5 szeretetnyelv van, ahol adom a szeretetet meg az a nyelv, ahol kaphatom a szeretetet. Ha az Istennek a szeretett nyelvére gondolunk a mai nap az evangéliumban, akkor az nem más, mint az ajándékozás. Ő magát adja nekem, én pedig magamat adhatom neki azért, hogy jól és helyesen tudjak élni.

Mai napnak a szép imádsága, legyen számomra ez a központi mondat. De már ne általánosságban akarjam el imádkozni, hanem egészen személyesen:

Isten így szeretett engem Erik – így szeret téged Erik, hogy a saját fiát adta érted azért, hogy higgyek benne – hogy higgy benne és hogy örök életünk legyen.

URBÁN ERIK OFM

error: Content is protected !!