Kedves testvérek, mi jut eszünkbe hamvazószerdáról? Ha meghalljuk ezt a kifejezést, hogy hamvazószerda és a nagyböjtnek a kezdete, maga a nagyböjt kifejezés, mit juttat eszedbe? Mik azok a jelzők, amelyek a nagyböjttel a kapcsolatba eszedbe jutnak, akár gyerekkorodból, akár valamilyen családi szokás, vagy olyan tapasztalat, amelyet felnőtt korunkban tapasztaltunk meg?
Nagyböjtről eszünkbe jut – 40 nap, eszünkbe juthat az, hogy az Úr Jézus 40 napig böjtölt a pusztában mielőtt megkezdte volna nyilvános működését. Eszünkbe juthat maga a böjt, bizonyos dolgokról a család lemond, van ahol egyénileg teszik, van ahol közösségileg, vagy is-is. Eszünkbe jutnak népi ájtatosságok, például a keresztútnak a szertartásra, eszünkbe jut a hamvazkodásnak a szertartása, ami a mai liturgiának a része.
Tegnap este elhangzott, e nap még hangzik az alleluja, örökre elmélyül szép hangzata. Majd húsvét éjszakáján, nagyszombat éjszakáján, ünnepélyesen elénekeljük újra az alleluját, újra tanuljuk az alleluját. De a nagyböjtnek másik sajátossága, hogy a liturgiából elmarad a dicsőség, nagy dicsőítő ének. Ezt is, majd ünnepélyesen húsvét éjszakáján énekli be, a liturgiát végző pap – „dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakaratú embereknek”. 40 nap, ami alatt zarándokolunk, de ez a zarándoklat, ez nem a semmibe veszett, hanem éppen a nagy teljességbe húsvét éjszakában, amikor majd megünnepeljük az egyházi év legnagyobb ünnepét – „Föltámadtam újból, veletek vagyok!”.
Kedves testvérek és nagyböjt kezdetén, nagyböjtben való zarándoklásunk indíttatásaként, egyházunk három szentírási szakaszt olvastat fel. Böjtöljetek, a szíveteket szaggassátok meg és ne a ruhátokat! Keressétek Isteneket, Uratokat! Az igazi megtérés, a szívvel való megtérés – sürgeti Joel próféta – Ne csak a külsőségekben böjtöljünk, hanem a szívben. És ez az, ami az igazi bűnbánatra vezet el. Mert hogyha így könyörgünk a Jó Istenhez irgalomért, akkor bizonnyal meghallgatásra találunk. A mai olvasmánynak volt egy igazán érdekes kifejezése – Ki tudja, hátha visszatér és újra megbocsát – talán visszatér még hozzánk az Isten. Nem Isten irgalmát vonjuk kétségbe, amit megismertünk, meg tapasztaltunk, hanem hogyha nem őszinte a bűnbánatunk. Az Isten visszatér, ha őszinte a bűnbánatunk. A próféta tudja, hogy az Isten irgalmas és állja a szövetséget, amit kötött az emberrel. Nem szívesen büntet, hanem a büntetést is, amiről a próféta beszélt, az Isten felhasználja, hogy intsen bennünket. Ugyanakkor figyelmeztet a teremtmény mivoltunkra is.
Pál apostol a szentleckében arról beszélt, hogy megvan a bűn, de ott van a bűnbocsánat, van újrakezdés, van kiengesztelődés.
És az evangélium pedig, a már jól megtanult hármas utat ajánlja nagyböjtre – IMÁDSÁG, BÖJT ÉS ALAMIZSNÁLKODÁS.
Imádságról amikor beszél az Úr Jézus, akkor egyértelműen beszél – menj be szobádba rejtekbe, ahol az Isten lát és az Isten megfizet neked. Hogy mennyit imádkozzunk, azt nem muszáj mindenki tudja, de egy idő után mindenki fogja látni. Egy át imádkozott élet – annak a személynek lelkisége van, lelkülete van, ami, mint egy körül veszi őt, amit mások éreznek. De nemcsak, hogy körül veszi az át imádkozott emberi életet ez az érzület, hogy ott lelkiség van, hanem ahová megérkezik az ilyen ember, ahol lakik az ilyen ember, abba a helyiségbe is, az ő lelkülete az ő békéje költözik és ezt érezni lehet.
A másik, a Böjt. Böjtről sokféleképpen beszélünk, azonban egyre inkább a saját életemben azt érzem, hogy újra meg kell tanulnunk jól és helyesen böjtölni. Ahogy tisztul a test a böjtbe, azzal hogy bizonyos ételt vonok meg magamtól, vagy ki üresítsem fizikailag a testemet, ahogy tisztul a test úgy tisztul a lélek is. A kettő, az kölcsönhatásba van.
És az alamizsnálkodás, az igazából az én szeretetemről beszél. Azt, hogy meg akarok tanulni szeretni, magától az Úr Jézustól – úgy szeretni, ahogy az Úr Jézus szeretetet bennünket. Azzal, hogy környezetemben észreveszem azt a személyt, akinek szüksége van én rám. Az időmből akarok ajándékozni neki, a szeretetemből akarok ajándékozni neki, a türelmemből akarok ajándékozni neki, önmagamat akarom neki ajándékozni.
Nem kis dolgok, nem könnyű dolgok. Azonban kérjük a szentlélek Istent, hogy kísérjen bennünket e 40 napon át, hogy a zarándoklásunk, az ne csak egy séta legyen, hanem valóban zarándoklás, ahol időnként egyedül, máskor közösségben haladok előre egészen húsvét ünnepéig. Ebben segít engem az őszinte bűnbánat, Isten irgalmasságának a megtapasztalása, a kiengesztelődés lelkületének a magamra öltése, ebben segít engem – az imádság, a böjt és a másoknak adott szeretet, amit alamizsnaként élek. Hintsünk magunkra egy kevéske hamut és induljunk a zarándoklatra.
URBÁN ERIK OFM