„Betelt az idő, közel van az Isten országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban.” Kedves testvérek, ez nem magyarázás, hogy „térjetek meg és higgyetek az evangéliumban”, hanem a kettő egy és ugyanaz. Térjetek meg, azaz higgyetek az evangéliumban. Hinni azt, amit az Úr Jézus elmondott nekünk, amit ránk hagyott és amit az evangélisták, illetve a többi szentíró, azok írásba foglalták.
És igazából ezt ünnepeljük, erre figyelmeztet Ferenc pápának ez az új rendelkezése, ami néhány éve lépett érvénybe, hogy az Isten igéjét, azt külön is megünnepeljük. Gondoljunk csak arra, és gyönyörű ívet ír le karácsony óta mostanáig a liturgia, karácsony éjszakáján, karácsony napján, megünnepeltük azt, arra emlékeztünk, hogy Isten emberré lett és abba a törékeny kicsit gyermekbe öltött testet, közénk jött az Isten, egy lett közülünk, mindenben hasonlóvá lett hozzánk a bűnt kivéve. Majd rá néhány hétre, megünnepeltük Krisztusnak a megkeresztelkedését és elhangzott a szózat, a mennyei szózat, miután a Szentlélek leszállt Jézusra „Te vagy az én szeretett fiam, akiben kedvem telik”. A mai nap pedig azt ünnepeljük, hogy ez a szeretet fiú, ez kinyilatkoztatott. Azt, amit János az evangéliumában olyan gyönyörűen ír le és amit minden úrangyala imádságba el imádkozunk „az ige testté lett és közöttünk lakott”. Ez az ige, aki Krisztus, az egyben szóvá is lett azért, hogy vezessen bennünket.
Egy történet arról beszél, hogy az egyik ló, amikor megellett, akkor egy vak csikót hozott a világra és a gazdája gondolkozott azon, hogy hogyan lesz ez a kiscsikó életképes és arra gondolt, hogy az anyukának a nyakába tesz egy csengőt és amerre az anyuka megy, a csikó majd követni fogja az édesanyját a csengő hangját hallva és így fűhöz is fog jutni, illetve vízhez is fog jutni. Számunkra ez az Anyuka, akit követnünk kell – maga Krisztus, a kimondott szó – a csengő, ami mutatja az irányt és ezt a szerepet kell, hogy betöltse az életünkbe az Isten igéje. És még itt még mindig nem állhatunk meg, mert halljuk az igét, elmélkedünk róla. De ennek az Isten országának, az igazi állampolgárai úgy leszünk – merthogy ez egy valóságos ország, aminek van államfője, maga az Isten, vannak törvényei, vannak állampolgárai, ezeknek az állampolgároknak vannak jogaik és kötelességeik – tehát ez az Isten országa is, ami köztünk megvalósul, ez olyan mint egy földi ország, de igazából ez a menyre mutat és amikor én, ennek az országnak az igazi állampolgára akarok lenni, akkor ezt a szót, amit írásba foglaltak és amiből minden szentmisén olvasunk, elmélkedünk róla, ezt összhangba kell hoznom a tetteimmel, a szó és a tett.
. Amikor az apostolok az Úr Jézussal találkoztak, azért volt meggyőző számukra mert amit mondott, azt meg is tette. Mindannyiunknak biztosan van még mit alakítani az életén, hogy a kimondott szó, a meg ünnepelt szó, a szentírásnak a szavai, azok életté váljanak a tetteinkben és igazából, ez egy nagyon szép Szent Ferenci gondolat, mert így adjuk vissza a jót az Istennek, amit az Isten belénk olt jót, azt mi a jó tetteinkbe köszönjük meg az igazán jónak, a legfőbb jónak, magának a jóságnak.
Urbán Erik OFM