Mit kerestek? Miért vagytok itt? Miért jöttetek el ma este szentmisére? Miért akartok találkozni az Úr Jézussal? Krisztusban szeretett testvéreim, az Úr Jézus ma is felteszi nekünk ezeket a kérdéseket, hogy – Miért vagyunk itt?
Jómagam mondhatnám azért, mert a templom igazgató engem írt ki, hogy a ma esti szentmisét bemutassam. De ti miért vagytok itt? Miért jöttetek el? Kivel akartok találkozni a ma esti szentmisében?
Kedves testvérek, nagyon szépek ezek a meghívás történetek, a mai olvasmányban hallottuk a kicsi Sámuelnek a meghívás történetét – „szólj uram mert hallja a te szolgád” – mondja a kicsi Sámuel – “én itt vagyok a te szolgád!” – és hallottuk másik két tanítványnak a meghívását. Nem is nehéz elképzelni nekünk ezt a jelenetet. Könnyű elképzelni, hogy megy az Úr Jézus és egyszer csak Keresztelő János rámutat az Úr Jézusra „Íme az Isten báránya, íme itt van”, és a tanítványok, akik hallják elkezdik követni, nagyon egyszerű kép. És az Úr Jézus ahelyett, hogy fel ujjongana – végre van már két derék férfi aki elkezdett követni engem, Isten hozott benneteket, hogy ti a tanítványaim akartok lenni – nem ezt mondja az Úr Jézus, hanem megkérdezi azt, amire talán nem is számítottak azt, hogy – Mit akartok? Miért jösztök utánam? Miért kezdhetek el követni engem? És ebben a kérdésben benne van az, hogy a Krisztus követés, a kereszténység, az csak tudatosságból fakadhat, csak tudatosan vállalhatom, amit vállalok. Ha nem tudatos, akkor úgyis egy idő után a lelkesedésem elhagy, a szeretet az eloszlik meggyengül és az a kötelék, ami az Úr Jézushoz köt, azok eltűnnek. Lehet, hogy nincs ez más területeken, sem az életünkben, de hogyha nem tudatosan vállaljuk azt, amire igent készülünk mondani, abból hosszútávon nem lesz gyümölcs.
Kedves testvérek az Úr Jézus nem veregeti meg a vállunkat, amikor elkezdjük követni őt, hanem inkább tudatosságra teszi a hangsúlyt, hogy tudatosan legyünk keresztények. Nem divatos ez, de éppen és nem volt könnyebb minden más korban sem, hogy tudatosan vállalni a kereszténységet és a kereszténységből fakadóan, az erényeket szétszórni a környezetemben, saját életemen keresztül. Nem könnyű ez, dehogy könnyű. A példaadás, az sohasem könnyű. Mit keressek? Hát téged Uram! Mester hol laksz? Hát gyertek nézzétek meg! És az Úr Jézus ma is azt mondja, hát gyertek nézzétek meg! Ezért is vagyunk így együtt, mert akarjuk látni, hogy hol lakik. És ha találkoztunk vele, akkor ezt hitvallásra késztet bennünket. Megtaláltuk a Messiást, megtaláltuk Azt, akit keresek. Hogy milyen az Isten? Találkozz vele! És akkor megtudom, hogy milyen az Isten, miután találkoztam vele. Az jutott eszembe, hogy ha megkérdeznénk egymástól, hogy – Milyen a hegymászás, milyen élményt nyújt a hegycsúcsra feljutni? – egy komoly hegymászó azt mondja hogy – Gyere próbáld ki, és akkor át érzed az érzést, lehet róla beszélni, de próbáld ki. Vagy – Milyen egy egzotikus gyümölcsnek az íze? Hát kóstold meg. Milyen az Isten akiben én hiszek? Gyere, elvezetlek hozzá, találkozz te is vele. Hallgasd az igéjét, elmélkedjél róla, imádkozzál hozzá és megtudod, hogy milyen az Isten. Ez, hogy „Mester hol laksz?”, ez nem csak egy bizalmas kapcsolatot feltételez már, hogy nála maradtak, megismerték, hanem ez a két tanítvány észrevette, hogy az Úr Jézusban a szavak és a tettek azok összecsengenek. És ez a fontos. Nem annyira a szavaink formálják a környezetünket, hanem az életünk, a példaadás, ami soha nem könnyű. Nem könnyű nektek szülőként példát adni a gyermekeknek, nekem ferences szerzetesként példát adni és lehetne sorolni, hogy hányszor és hányszor meg kell küzdeni önmagunkkal is, hogy az életünk, az jó példát mutasson azoknak, akikkel együtt élünk, akiket az Isten ránk bízott. És ehhez kell, hogy elmenjek, megnézzem, hogy az én Istenem, akiben hiszek – hol lakik, nála maradjak, beszélgessek vele, vagyis imádkozzak, hogy az én testem is templommá válhasson. Mikor találkoztál vele? Hányszor? Vagy még nem találkoztál vele? Akkor itt az idő!
