Krisztusban szeretet ünneplő testvéreim, az Úr adjon békességet! Sokan visszaemlékezünk, Ferenc pápának március 27-én, az este a rendkívüli időben, rendkívüli módon elhangzott Urbi et Orbi áldás alkalmával a beszédére. Többek között a pápa e beszédében föl idézte azt a képet, amikor az apostoloknak a bárkája hányódott a tengeren, csapdosták a tenger hullámai és féltek – Uram, nem törődsz velünk, hogy elveszünk? – mintha az apostolok abban a pillanatban, amikor eltöltötte őket a félelem, azzal együtt a hitüket is elveszítették. Megfeledkeztek arról, hogy az a bárka nem veszhet el mert benne van a második Isteni személy, Jézus Krisztus és az Isten, az nem veszhet el.
Kedves testvérek, amikor ma szerte a világon, keresztények megünneplik karácsony főünnepét – Urunk Jézus Krisztus test szerint való születésének az ünnepét, akkor mi is úgy ahogy Assisi Szent Ferenc fogalmazott 1223 éjszakáján „az Isten irgalmasságát ünnepeljük, az Isten irgalmasságát énekeljük”. És ez reményt ad nekünk, reményt ad nekünk, akik eljöttünk és az ünnepet, azt maga teljességében, az istentisztelettel, az istennek való hódolattal, majd után az egymásnak való örvendezéssel és az ünnepi asztalnál eltöltött étkezésekkel ünnepeljük meg.
Karácsonynak a titkát, mi már az oltáriszentség, az eucharisztia ajtaján keresztül értjük meg. Nem kell irigykednünk a pásztorokra, nem kell irigykednünk a bölcsekre, akik elmentek, hogy hódoljanak az újszülött királynak, hiszen ők testi szemeikkel Krisztust, mint Isten embert látták, ismerték föl. Mi pedig már a testi szemeink Őt így nem láthatjuk, azonban a megtestesülésnek a csodája minden szentmisében megvalósul, amikor Krisztus napnak után megalázza magát, a pap kezébe adja és köztünk van az oltáriszentségben.
És most világjárvány miatt, kézbe fogadhatjuk az Istent, azt az Istent, aki egy lett közülünk, aki testvérünkké lett. Szentáldozáshoz járulsz, jobb tenyeredbe bele helyezed a bal tenyeredet, trónust készítesz és azzal, hogy előre nyújtjuk a kezünket bátran, kifejezzük a szívünknek a nyitottságát, a szívünknek a befogadását és elhangzik, hogy – Krisztus teste. Ámen! – hiszem, tudom, hogy úgy van. Majd magadhoz veszed, engeded hogy az Isten átöleljen téged.
Mennyi lelkesedés, mennyi öröm, mennyi ujjongás van karácsony ünnepébe. Az énekek, a liturgia, minden betlehem felé vezet bennünket és mi is beállunk, abba a sorba, amit a Boldogságos Szűz Mária, az ő jegyese Szent József kezdett meg, akik az első imádói voltak Krisztusnak. Majd jöttek a pásztorok, a napkeleti bölcsek és ott vagyunk mi is mindannyian.
Mi is várjuk, talán már bele feledkeztünk abba, hogy a gyermeknek a lelkesedésével, úgy ahogy a gyermekek a maguk módján megfogják karácsonynak a titkát, az ő szemszögükből várják a karácsonyt, várják az ajándékot, készülnek lelkileg, ez a gyermeknek a lelki készülete azt, hogy számolja még hányat kell aludni ameddig megjön az angyal. És nagyon jó hasonlat, a kisgyermek azt kérdezi nagyszülőktől – én értem, hogy még az angyal bejön a zárt ajtókon, ablakokon keresztül, de a feldíszített fenyőfát ugyan már hogy hozza be? – és a gyerek meg akarja lesni a titkot, meg akarja érteni, és ugyanez a lelkesedést kell felszítanunk nekünk felnőtteknek, hogy várjuk karácsonynak az ünnepét, azt hogy meg ünnepelhessük újra és újra az Isten irgalmát, az Isten szeretetét, hogy megajándékozott bennünket és várnunk kell azt, hogy minden szentmisében magunkhoz mehessünk őt.
Kedves testvérek, ez a közénk megtestesült szeretet, aki közénk jött és közöttünk lakik úgy, ahogy az Úr angyala imába, a mai evangéliumban hallottuk, imádkoztunk – az Ige testté lett és közöttünk lakott, és majd Krisztus, ugyanez a Krisztus, az utolsó vacsorán a búcsúbeszédében, egy tudatos döntést vár tőlem, aki szeret engem az megtartja tanításomat, azt az atyám is szeretni fogja, hozzá megyünk és nála veszünk lakást, az ige testté lett és közöttünk lakott, meg mutatott egy utat amin eljuthatunk a másik lakásba. Gyönyörűszép az evangéliumnak a kezdete és a vége fele, lakásról van szó, az Isten le jön a földre, utat mutat és elvisz egy másik lakásba, az örök lakásba. Ezért a mai nap gyakran ismételgessük Szent 23-ik Jánosnak az imádságát – megtestesült Ige, jőj és szítsd fel bennem az irántad való szeretetemet és a megtestesülésed iránti szeretetedet az én szívembe.