Két párbeszédről olvashatunk a mai olvasmányokban, a teremtés könyvéből, a bűnben már elesett ember és az istennek a párbeszédét, egy részlet a bűnbeesés történetéről. Az evangéliumban pedig, az angyal és a Boldogságos Szűzanya közötti párbeszédet.
Vonjunk röviden párhuzamot, a két párbeszéd között. A bűnbeesésnek a történetének a végét hallottuk, az istennek a rendelkezését, vagy ítélet hozatalát.
Mi fog történni a bűnbe elesett emberrel? Tudjuk a történetnek az elejét, hogy a gonosz megkísérti minden élő anyját, vagyis Évát, be hálózza a gonosz Évát, és arra csábítja, hogy – nyugodtan ti egyetek, arról a fáról és annak a gyümölcséből, amelyről az Isten megtiltotta nektek, mert így lesztek olyanok mint az Isten, majd ti önerőből föl tudtok emelkedni az Istenhez és nemcsak, hogy olyanok lesztek mint az Isten, egyenlők vele, és fogjátok tudni, hogy mi a jó és mi a rossz számotokra.
Ezzel ellentétben az angyal, köszönti a Boldogságos Szűzanyát és meghagyja Máriának a szabadságát. Szabadon eldöntheti, hogy igen-t akar-e mondani a jóisten kérésére – Akarsz-e a megváltónak, a megtestesült igének az édesanyja lenni? – óriási a különbség.
Az angyal nem akarja be hálózni, rá kényszeríteni Máriára a döntést, hanem meghagyja Máriának a szabadságot.
Az ige, amely megtestesül Mária méhében, elhozza a földre az üdvösséget, ő az általa mutatott úton haladva föl emel bennünket, az Istenhez, és ez a mi utunk. Igazából ez nem csak Máriának az útja, Mária szenté válásának az útja, hanem mindannyiunknak, úgy ahogy Szent Pál apostol írja a szentleckében „Őbenne nyertük el mi is az örökséget annak rendelése szerint, aki mindent szabad elhatározásából tesz”, és minket meghív az Isten. Hív az Isten és mi szabadon válaszolhatunk. Nem úgy hív mint a kísértő, hogy rá akar szedni, hanem hív szabadon és mi ugyanebben a szabadságban válaszolhatunk:
Akarsz-e hozzám tartozni vagy nem?
Akarsz-e erényes életet élni, vagy nem?
Akarsz-e erkölcsös életet élni, vagy nem?
És ellent is tudunk mondani. Azonban, mindennapi életünkben tapasztaljuk, hogy minél közelebb vagyunk a Jóistenhez, annál inkább együtt tudunk működni vele, annál inkább az életem, az erényekről, az erkölcsről, a 10 parancsolatról fog szólni, amelyet a szentséget, amelyből hetet ajándékozott az egyháznak maga az Úr Jézus, táplál bennünket.
Az angyal el távozik, többé nem jelenik meg Mária életében ilyen formában, míg a kísértő ott marad az emberrel, de az angyal, az eltávozott. Mennyire jó lett volna, hogyha Máriának az angyal ugyanígy tudtul adja, hogy – Most ti Egyiptomba kell meneküljetek, de ott minden rendben lesz, ne aggódj, minden rendben lesz, ki bírjátok azt a néhány évet és utána vissza jöhettek; vagy mennyire könnyebb lett volna Máriának, hogyha az angyal azt mondja, hogy – Mária keresd a fiadat, aki elvesztődőt, a 12 éves gyermeket, de meg fogod találni, ott lesz, nézd meg mekkora okos, bölcs gyermeked van már, hiszen a tudósok már párbeszédet folytatnak vele, az írástudókkal, a népeknek a vezetőivel vitatkozik, tanácskozik már a gyermek Jézus, de ne aggódj, minden rendben lesz, indulj el, keresd és meg fogod találni; vagy mennyire jó lett volna Máriának, hogyha az angyal jön és azt mondja – Mária a fiad azt mondta, hogy ki az én anyám és kik az én rokonaim? Az, aki megteszi az Isten akaratát! De te ott vagy az elsők között, te már együtt működtél az Istennel; milyen jó lett volna Máriának, hogyha jön egy angyal és ott a kereszt tövében megerősíti őt – Most szenvedés van, most fájdalom van, de három nap múlva minden rendbe jön, majd találkozni fogtok és még a szentlelket is meg fogod kapni majd az utolsó vacsora termében …
De nem történik ez így, hanem Mária végig járja a szenvedésnek és a hitnek az útját, és ezért lehet ez a nő szimpatikus számunkra, azért érezhetjük közel magunkhoz, mert ember volt, végig járta a szenvedésnek, a megpróbáltatásnak az útját, de a hittel ki is tudott tartani.
Milyen jó lenne nekünk is, most a járvány idején azt mondaná egy angyal, hogy – jó, most ti szenvedtek mert korlátozás van, maszkot kell hordani, meg lázat kell mérni, de minden rendben lesz. Mennyivel könnyebb lenne.
De ma nekünk is azt mondja az Isten, amit a Szűzanyának, hogy – én veled vagyok minden nap, a megpróbáltatást nem veszem el tőletek, de kézen fogva vezetlek bennetek.
És ami segít, az hogy ki mondjuk azt, hogy – hiszem hogy Isten velem van, hiszem Istennek a gondviselésében. Vannak problémáim, de van gondviselés is. Lehet, hogy ez a kimondás, még nem segít rajtunk a megerősítésben, hogy lelki tartást kapjunk, de az már fog segíteni, hogyha föl idézzük ezen alkalmakat, amikor megtapasztaltuk azokat az Isteni gondviseléseket, azt a helyet, az időt, azon személyeket, az illatot, a hangokat ahol éreztem és megtapasztaltam konkrétan, az Istennek a gondviselését. Ez már fogja erősíteni bennünk, az Istenre való hagyatkozásnak a tudatát és az Istenbe vetett gondviselés bizalmat, és akkor nem fogom elfelejteni, hogy az én életem nem a vírus, hanem az Isten kezében van. Ámen
Urbán Erik OFM