A mai evangéliumnak ismétlődő szava az a virrasztás, készen levés. Újra megismételni az Úr Jézus, hogy virrasszatok, nehogy váratlanul érjen benneteket a ház urának az megérkezése. Egyszerű példából indul ki az Úr Jézus, idegenbe készülő ház ura a férfi, mindenkinek megadja pontosan, hogy mi az ő feladata amíg ő távol lesz és a kapuőrnek, neki a virrasztást, a virrasztásnak a szolgálatát szánja.
Ezt úgy kell elképzelnünk, hogy ez a kapuőr, az ház bejárata előtt, egy külön kis helyiségben őrködik, vigyázz, virraszt és amikor magunkra vonatkoztatjuk a virrasztásnak a motívumát, a virrasztásnak a gesztusát vagy a szolgálatát, akkor nem kell különösre gondolni, nem kell valami extra dologra gondolni, igazából ez a virrasztás, amiről az Úr Jézus beszél, ez az én magatartásom, az én habitusom. Életmód – ez a készülés, most van az alkalmas idő, most van az üdvösség napja. Nekem és neked, akik itt vagyunk, most van, most van az alkalom, az alkalmas idő. Most van az az alkalmas időszak, amit az isten arra adott, hogy építsünk.
Erdő Péter bíboros úr, az adventi üzenetében néhány mondatban nagyon szépen kifejtette, hogy ez az időszak igazából a híd építésének az időszaka.
Az életnek a hídját építjük, nemcsak akkor építik az életnek a hídját, amikor az orvosok az ápolók a kórházban mentik a betegeknek az életét, hanem mindannyian, amikor szüleink igent mondanak ránk, akkor elkezdtek egy hidat építeni, aminek az utódok a téglái, tartó pilléréi.
És ez a híd építés, az élet hidja, ez folytatódik. Elindítottak valamit és aztán az utódok folytatják, utána építjük a szeretetnek a hídját, azt hogy keressük egymásnak a kedvét, azt hogy jót tudjunk tenni, az ajándékozást a gesztusával építjük a szeretetnek a hídját, amikor önmagamból, saját időből, a tehetségemből, a szolgálatkészségemmel építem a szeretetnek a hídját, a közösségbe ahol élek.
A tudásnak a hídját építjük, fontosnak tartjuk azt, hogy amiről mi megbizonyosodtunk, azt továbbadjuk a körülöttünk élőknek, tovább adjuk a következő korosztálynak, ők is tudjanak róla és így építjük a hit tudásnak a hídját. És ez az idő amit az Isten ad, ez a megkülönböztetésnek az időszaka.
Talán elvont fogalomnak tűnik, hogy mi az hogy megkülönböztetés időszaka, de nagyon egyszerűen így lehetne megfogalmazni, hogy az emberi történelem és ebben a nagy egészben, az én pici apró életem, hogyan illeszkedik bele a jóistennek a tervébe. Amikor tanácsot szoktunk kérni, hogy hogyan cselekedjünk, akkor igazából a megkülönböztetésnek a lelkületét gyakoroljuk.
Hogyan illik bele amit készülök megtenni, az Istennek a tervébe? Amit Isten elgondolt rólam azért, hogy helyesen éljem le ezt az életemet és legyen meg a lelki békességem, amire vágyok. Ha elmulasztottam ezt az álomba levést, a virrasztásnak az ellentéte, az is lehet egy élet állapot. Elmulasztom a megkülönböztetésnek a lelkületét, elmegyek emellett és azt gondolom, hogy a világtörténelem, az velem véget fog érni. Pedig ez nem így van, előttünk is utánunk is még valószínű hogy fognak születni emberek.
Kedves testvérek amikor advent ezt próbálja sugallni, a virrasztásnak a lelkületét a megkülönböztetésnek a lelkületét, akkor ebben nagyon szépen beleillik a mai szentmisének a bevezető könyörgése – add, hogy az ima mellett, jó cselekedetekkel, ezeket gyakorolva siessünk a közelgő Krisztus felé. Ez is az ajándékozásnak a gesztusa és itt kapcsolódik, nagyon szorosan az életünkhöz az ima és a jócselekedet.
Van négy hetünk arra, hogy keressünk egymásnak a kedvét vagy, hogy mire is van szüksége, mi az amivel én meg tudom a másikat, a mellettem élőt, aki kedves számomra, azt majd megajándékozni karácsony éjszakáján. De egy közösségbe lehet ezt gyakorolni nap mint nap, hogy adventben tudatosan kezdjük el keresni, a jócselekedetek az apró mozzanatait azt, hogy jót tudjunk tenni a környezetünkben nap mint nap egy jó cselekedetet.
Anthony Hopkins-ról találtam egy interjút legalábbis most fedeztem fel az interneten és ez a kiváló színész gyönyörűen beszél az ő megtapasztalt dolgáról, lelki életéről. Ez volt a címe a cikknek, hogy „Nem tudok Isten nélkül élni te tudsz?” és Hopkins gyönyörűen beszél arról, hogy ő hogyan tapasztaltam meg az irgalmas Istennek a szeretetét. Kezdő színészként, alkoholista voltam, amikor szerepet osztottak szinte használhatatlan voltam – vallja színész – mert állandóan ittasan mentem be dolgozni, nem tudtam a szerepemet eljátszani, mert munkaképtelen voltam az alkohol miatt. És beiratkozik az anonim alkoholisták csoportjában és miközben küzd az alkohollal, mert küzd a szenvedélyével és önmagával, egy ott gyógyuló nő azt mondja, hogy „te miért nem próbálkozol Istennel?” és aki addig magát ateistának, Istenbe nem hívőnek vallotta magát, elkezdett próbálkozni Istennél. Kigyógyult és kiváló színész lett belőle, számtalan filmben ismerhetjük az ő személyét. „Nem tudok ki isten nélkül élni te tudsz?”
Kedves testvérek, advent az az éberségnek, a megkülönböztetésnek, az apró jócselekedeteknek az ideje.
Ne is azon gondolkozzunk, hogy hova jön a Krisztus, hanem arra készüljünk, hogy kit is várunk. Krisztus érkezik az én életembe és egy idő után meg fogom látni hogy vele változni fog jó irányba az életem.
Urbán Erik OFM