Azok a szolgák, akik éberen várakoztak az Úrra jól jártak, hiszen megfordul a helyzet, szerepcsere történik – maga a házigazda, az Úr szolgál fel a szolgáknak. Szolgák viszont nem azért virrasztanak mert jutalmat várnak majd a gazdától, hanem azért, mert szeretik az urukat, azért mert elköteleződtek a gazda mellett.

Ez a szolgálatkészség, ez a felövezet csípő, ez a készenléti állapot, a meggyújtott mécses – hogyha egy picit is jártasok vagyunk a szentírásban, mindjárt eszünkbe jut húsvét éjszaka, amikor is minden egyes húsvét éjszakáján föl olvassuk az Egyiptomból való kivonulásnak a történetét – ugyanez a készenléti állapot volt a választott népben, hogy amikor indulni kell, akkor indulhasson.

Ez a készenléti állapot segít bennünket abban, hogy amikor változnunk kell egy-egy dologban azért, hogy jobbá legyünk míg felkészülünk a nagy változásra, ami egyben a találkozásunk az Istennel. Az, hogy munkálkodhatunk, tevékenykedhetünk az Istenért, egymásért és ezt mind szabadon és szolgálatnak a lelkületével, szeretettel tudjuk tenni, ez már önmagában örömet okoz számunkra, mert tudjuk, hogy a szeretet és mindaz, amit szeretettel végzünk az örök és megmarad.