Szentírásnak, nagyon nehezen találunk ehhez hasonló mondatát amit ilyen sokszor idéznénk a köznapi életben „Adjátok meg a császárnak ami a császáré és adjátok meg az Istennek ami az Istené.” 

Vagy fordítva is szoktuk mondani, ami kijár az Istennek, azt meg adtuk, mondjuk egy szép ünnepi mise végén, és most jöhet, adjuk meg amit a császárt megilleti, vagyis jöhet a lakómázás. Azt sugallja ez a mondat, hogy két világ van, adózunk a császárnak, meg adózunk az Istennek, adózunk a földnek és adózunk az égnek, vagy pedig egyiknek sem. Hiszen nem vagyunk őszinték a földi hatalomhoz, és ugyanúgy nem vagyunk őszinték az Isteni hatalommal szemben. Miről is van itt szó? Egy szerzetes, romának az utcáin sétál hiszen bőven van ideje, hogy a szomszédban levő templomhoz eljusson ahol szerzetesi fogadalmat fognak ünnepelni. És mivel van ideje még, nézi az utcának a plakátjait és arra lesz figyelmes, hogy az egyik plakát az igen erős, ige durva, hatalmas medvét ábrázolt, és a medvére volt ráírva a következő szöveg: „A jó árak ereje.” És ez a plakát azt sugallta az utca emberének, hogy gyere hozzánk, gyere a mi utca üzletünkbe, mi kedvező áron ki szolgálunk téged. Tovább megy a szerzetesünk, elérkezik a templomba, és ott mégis megnyugszik az ő lelke, megnyugszik látva a szerzetesek készületét az ünnepre, látja a templomba igyekvő Krisztus hívőket, hogy mégis egyensúlyban van a világ. Az jut eszébe, hogy mindenki azt adhatja amilye van, amit birtokol, ami az övé és amit magára ölt.

És eszébe jut Szent Péternek azon kijelentése, amit a templom bejárati előtti koldusnak mondott: „Aranyom, ezüstöm nincs, de amim van azt neked adom. A názáreti Jézus nevében, kellj föl és járj.” Mindenki azt adja a másiknak amit birtokol. Kedves testvérek akinek a képmása van rá nyomtatva az adott dologra, személyre, azt birtokolja. És ennek az evangéliumnak a fényében jusson eszünkbe a teremtés könyvének igen erős és sokat mondó mondata, ahol szintén egy másik képmásról beszél a szentíró: „Az Isten így szólt, alkossunk embert saját képünkre és hasonlatosságunkra” 

Mi Istennek a képmását öltöttük magunkra születésűnkkor és sokkal többet mond ez a mondat, mint amire első hallásra gondolunk, nem azt jelenti hogy adjátok meg a császárnak ami a császáré és Istennek ami az Istené, hanem én és te, aki az Isten képmására és hasonlatosságára lettünk teremtve, egészen az Ővé vagyunk. Ámen