Ma igen különleges dolognak tartanánk, hogyha meghívnak bennünket és mi mint vendégek, a vendégfogadó házigazda fejére olvasnánk a képmutató vallásosságát, vagy a vallásosságról való felfogását. 

„Jaj nektek” többször elhangzik a mai evangéliumban és ez nem valami rossz, hanem inkább valami helytelennek a felülvizsgálata, hívja föl a figyelmünket az Úrjézus. Megtalálta annak a módját, hogy a képmutató vallásosságot, azt helyre rakja. Mégpedig, hogyha nem helyén való a vallásosságunk, akkor nem Isten-központú lesz, hanem én-központú. Magam körül fogok forogni a vallásos érzéseimmel és csupán azt akarom, hogy nekem legyen jó. Amikor én úgy érzem, hogy a kicsi szívemnek, vagy a lelkemnek szüksége van a lelkire, akkor valamilyen vallásos gyakorlatot végzek, hogy jó érzés legyen bennem, és ez nem az Isten körül fog forogni, hanem önmagam körül, és nem az Isten és a felebaráti szeretetről, valamint a helyes önszeretetről fog szólni, hanem az önmagam helytelen szeretetéről. 

Krisztus azt akarja, hogy minden kor embere figyeljen oda, hogy mindig a lényegre összpontosítson és a tanúságtétel, vagy az evangéliumból fakadó vallásosság, az nem más mint az Isten akarata, és az Istennek pedig nem más az akarata, minthogy gyakorlatba éljük meg a szeretet parancsát. Szeressük az Istent, a felebarátot és önmagunkat helyesen.     

† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből 
Jézus elítéli a hamis, farizeusi lelkületet. 
Egy farizeus lakomáján így beszélt Jézus az asztalnál ülőkhöz:
„Jaj, nektek, farizeusok! Tizedet adtok mentából, rutából és minden apró veteményből, de elhanyagoljátok az igazságosságot és az Isten szeretetét. Ezt meg kell tenni, azt meg nem szabad elhagyni!
Jaj, nektek, farizeusok! Szeretitek a fő helyeket a zsinagógában, és a köszöntéseket a nyilvános tereken.
Jaj, nektek! Olyanok vagytok, mint azok a sírok, amelyeket kívülről nem lehet észrevenni. Az emberek fölöttük járnak – anélkül, hogy tudnák.”
Erre egy törvénytudó méltatlankodni kezdett: „Mester, ha ilyeneket mondasz, minket is gyalázol.” Ő azonban így folytatta: „Jaj, nektek is, törvénytudók! Elviselhetetlen terheket raktok az emberekre, ti magatok azonban még egy ujjal sem segítetek azokat a terheket hordozni.”
Ezek az evangélium igéi.  
Lk 11,42-46