Mindannyian tudjuk hogy a külsőre és a belsőre egyaránt oda kell figyelnünk. Nem kell egyiket sem túlzásba vinni. Túlzottan a külsővel foglalkozni, vagy túlzottan a belsővel, egyiknek a másiknak a rovására kerül. Legyen egyensúly.
Nem a szegénység szégyen, hanem az igénytelenség, a trehányság. Fontos az hogy összhangba legyünk, külsőleg-belsőleg.
Az Úrjézus pedig a mai evangélium szakasszal igazán provokál bennünket.
Összhangba hozza a szívnek a tisztaságát, a másokkal való törődéssel. Akkor lesz a szívem tiszta, hogyha a kezem ártatlanságban segít másokon.
“Ki mehet fel az Úr hegyére?” – teszi fel a zsoltáros a kérdést – az ártatlan kezű, a tiszta szívű.
Amikor pedig, segítő jobbot nyújtók, akkor igazából kinyílik a látásom, a belsőmből akarok oda adni, a másiknak, a rászorulónak, aki segítséget kér tőlem. Kevésbé anyagit, mint inkább lelki segítséget.
Kedves testvérek, amikor kialakul az életről egy elképzelés, bennünk, számunkra, akkor ha önző módon közelítjük az életünket, akkor észre veszünk, hogy bizonyos személyek oda nem illenek be, azokat el kell távolítani. Azonban hogyha megnyitom az életemet, ha próbálok törekedni a szív tisztaságra, akkor helyet kapnak benne a felebarátok.
A kapzsiság – az önzővé tesz, a szív tisztaság – az pedig kinyit mások felé és mások számára.
† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
Jézus elítéli azokat, akik a külső látszatra sokat adnak, de a belső, lelki tisztasággal nem törődnek.
Egyik beszéde alkalmával meghívta Jézust egy farizeus, hogy étkezzék nála. Ő el is ment, és asztalhoz telepedett.
Amikor a farizeus látta, hogy Jézus étkezés előtt nem mosott kezet, megütközött rajta. Az Úr ekkor így szólt hozzá: „Ti, farizeusok, tisztán tartjátok ugyan a pohár és a tál külsejét, de belül tele vagytok rablással és gonoszsággal. Esztelenek! Hát nem az alkotta a belsőt, aki a külsőt is? Adjátok inkább oda a rászorulóknak azt, amitek van, és akkor majd mindjárt tiszták lesztek egészen!”
Ezek az evangélium igéi.
Lk 11,37-41