A római Egyház elsőszent vértanúi

A római Egyház elsőszent vértanúi

A Néró császár által a 64-es római tűzvész után indított első egyházüldözés alkalmával sok hívőt öltek meg kegyetlen kínok közepette. Erről a pogány történetíró, Tacitus Annaleseiben (15, 44) és Kelemen, római püspök a korintusiakhoz írt levelében (5-6. fejezet) tanúskodik.

Szent I. Kelemen pápának a korintusiakhoz írt leveléből

(Cap. 5, 1 – 7, 4: Funk 1, 67-71)

Az irigység miatt szenvedő igazak a legszebb példát adták

Hagyjuk most a régi példákat, vegyük szemügyre a nemrég megdicsőült bajvívókat; saját korunk nemes példaképeit állítsuk magunk elé. Féltékenység és irigység miatt szenvedtek üldöztetést, és küzdöttek mindhalálig, akik a leghatalmasabb és legigazabb oszlopaink voltak.

Állítsuk szemünk elé a jóságos apostolokat. Pétert, aki a gonosz féltékenység miatt nemcsak egy vagy két, hanem sok megpróbáltatást viselt el, és így vértanúságot szenvedvén a dicsőség megérdemelt helyére költözött. Féltékenység és viszály okozta, hogy Pál a béketűrés pályabérét felmutathatta: hétszer verték bilincsbe, menekülésre kényszerítették, megkövezték, Keleten és Nyugaton az igét hirdette, hitének dicső híre messze elterjedt, és miután az igazságra tanította az egész világot, a Föld határáig ért, a nép vezetői előtt vértanúságot szenvedett, így távozott el a világból, és költözött el a szent helyre, mint a béketűrés legszebb példaképe.

Ezekhez a férfiakhoz, kik szentül rendezték életüket, a kiválasztottak nagy serege járult, akik ugyancsak a féltékenység miatt sok kint és gyötrelmet szenvedtek, és a legszebb példát adták nekünk. A Danaidák és Dirkék kínjával szenvedtek üldöztetést a féltékenység miatt az asszonyok, akik, miután súlyos és kimondhatatlan kínokat álltak ki, elérkeztek a hit pályafutásának végére, és gyenge testükkel a legszebb pályabért nyerték el. A féltékenység elidegenítette az asszonyok szívét férjeiktől, és ez fordította visszájára Ádám atyánknak ezt a mondását: Ez már csont a csontomból, és hús a húsomból (Ter 2, 24). A féltékenység és a pártoskodás nagy városokat dúlt fel, és nagyszámú népeket irtott ki gyökerestül.

Ezeket nemcsak azért írjuk, kedveseim, hogy kötelezettségeitekre figyelmeztessünk benneteket, hanem hogy magunkat is ugyanerre emlékeztessük, mert ugyanazon a küzdőtéren vagyunk, és ugyanaz a harc vár reánk is. Hagyjuk ezért a hiú és hasztalan gondokat, és térjünk át a mi dicső és tiszteletreméltó hagyományainkra. Lássuk, Alkotónk szemében mi a szép, a kellemes és a szívesen látott. Nézzünk figyelmes szemmel Krisztus vérére, és ismerjük fel, Isten előtt milyen drága az ő vére, amely üdvösségünkre kiontatván, az egész világnak megszerezte a bűnbocsánat kegyelmét.

error: Content is protected !!