Elmélkedés: Szent Antal önmegtagadásáról
Aki nem tagadja meg magát semmiben, az nem tud ellenállani sokáig a bűnnek. Krisztus megadta az utasítást: „Aki tanítványom akar lenni, tagadja meg önmagát, vegye magára keresztjét és kövessen engem.” Szent Antal Jézusnak eme szavait egész életében szigorúan követte. Nemcsak akaratát vetette alá szigorú fegyelemnek, de testét is folytonos böjttel és önsanyargatással tartotta féken. Már kis gyermekkorában kitűnt ebben. Később pedig oly szigorúan böjtölt, hogy csak annyi táplálékot vett magához, amennyi életbenmaradásához szükséges volt. Szőrcsuhája alatt szúrós vezeklőláncot viselt, amely testét minden mozdulatánál gyötörte.
Keresztény atyámfia! A szenteket nem mindenben követhetjük ugyan, de legalább hasonlókká lehetünk hozzájuk. A szigorú önsanyargatást nem kívánja Isten mindenkitől, de kisebb dolgokban nekünk is önmegtagadóknak kell lennünk. A testnek és az érzékeknek kívánságait nem szabad szabadjára ereszteni, hanem meg kell fékeznünk azokat. Nem szükséges mindent látni, hallani, vagy minden után kíváncsiskodni. Nem szükséges oly táplálékot vagy italt magadhoz venned mindig, amely talán legjobban esik. Lám, mindezekben parancsolhatsz érzékeidnek és elhiheted, hogy nagy hasznát látod a lelki életben. Tedd föl magadban, hogy ma Szent Antal tiszteletére ételben és italban mértékletes és önmegtagadó leszesz.
Fohász Szent Antalhoz
Oh Szent Antal! ki az Úr Jézus példája szerint folytonos önmegtagadásban viselted az élet keresztjét, kérlek, segíts meg engem keresztem viselésében, hogy én is méltó követője legyek az édes Üdvözítőnek. Vigyázz reám, hogy a gonosz kísértések és vágyak lelkemet ne gyöngítsék. Adj erőt, hogy érzékeimet és testem bűnös kívánságait mindenkoron fékezzem, magam akaratát és hajlamait megtagadjam, bűneim fölött igaz bűnbánatot tartsak, s ekként követve téged, eljussak az örök élet országába. Amen
