Május a Szűzanya hónapja. Ferenc pápa idén külön kéréssel fordult minden hívőhöz. A Katolikus.ma szerkesztősége, élén Szénégető István atya mentorral, arra kérte néhány testvérünket, hogy tegyenek tanúságot a Szűzanyáról. Beszéljenek kapcsolatukról és tapasztalataikról. A cikkek végén egy Mária éneket is megosztunk, hiszen arra kértük a tanúságtevőket, hogy osszák meg velünk, akár énekelve, a kedvenc Mária éneküket. A rovat címe Tapasztalatom Máriával. Ha a Szűzanya hónapja május, akkor ne csak imáink szóljanak róla.
Urbán Erik ferences szerzetes tapasztalata Máriával
Gyermekkoromnak kedves emléke, amely nagyban hozzájárult a Szűzanya iránti tiszteletem elmélyítéséhez tíz éves koromra nyúlik vissza. Anyai ági nagytatámnak a testvérénél voltam nyáron segíteni, nála találtam rózsafüzért, amely bár kopott volt, nekem nagyon megtetszett. Kértem, hogy adja nekem. Ígéretet tett „Nénuka” – mert így szólítottam – hogy ha megtanulom az örvendetes rózsafüzér titkait nekem adja. Lelkesedésemben hamar megtanultam, felmondtam és a jutalom nem maradt el. Utána gyakran imádkoztam a kapott rózsafüzéren az imát. Gimnazista koromban kezembe került a Csíksomlyói Segítő Szűz kegyszobrának a képe, amely magával ragadott. A kegyszobor sajátos vonásai, stílusai magukhoz bilincseltek.
A Csíksomlyói Segítő Szűz szentélyében való szolgálatom még inkább elmélyítette a kapcsolatot. Máriát figyelve megértettem az ő alázatosságát, amely megmutatkozott, vagyis az Anya helyes tiszteletéből a Fiút kaptam ajándékba. Mária alázatosságában a háttérbe vonul, és Jézust adja. Mária pedig ma is azt teszi, amit a kánai menyegzőn tett, figyelmeztet bennünket szolgákat: tegyük meg amit a Fia mond. Ez pedig számomra nagyon anyai és bátorító.
A csíksomlyói kegyhelyünk tagja az Európai Máriás Háló Konferenciának, amely háló húsz európai ország, húsz máriás kegyhelyet foglal magába. Minden évben a kegyhelyigazgatók számára pár napos konferenciát tartanak egy-egy kegyhelyen. Ezen konferenciák keretében alkalmam volt elzarándokolni jó pár ország nemzeti szentélyébe. Minden egyes kegyhelyen ugyanaz volt az érzésem, (függetlenül attól, hogy hatalmas vagy éppen kisebb templomok voltak a kegytemplomok) amely érzés megszületett bennem első alkalommal a csíksomlyói kegytemplomban: az otthonnak az érzése. Jó bemenni, leülni, elcsitulni ezen kegytemplomokban különösképpen is. A názáreti családi otthon lelkisége jár át. Mindannyiunknak jó és hasznos, ha átlépjük a názáreti otthon küszöbét , és kijárjuk a csendes lelki növekedés iskoláját.
Egy kegyhelyre nem elég csak egyszer ellátogatni, legalább kétszer kell elzarándokolni. Zarándokoljunk el olyankor, amikor búcsú van, énekeljünk, imádkozzunk együtt a zarándoktömeggel, legyen tömegélményünk. De fontos, hogy olyankor is ellátogassunk egy kegyhelyre, amikor nincs tömeg, amikor csendes a kegyhely és ebben a csendben hagyjuk hogy hasson ránk a kegyhely lelkisége. Érkezzünk meg, hagyjunk időt magunknak, nyissuk meg a szívünket és sokkal többet fogunk kapni a Szent Szűz közbenjárására, mint amennyit reméltünk.
Megjelent: