Szüntelen jelenlétedben
Mt 28,16-20
„És íme, én veletek vagyok mindennap a világ végéig!”
A tizenegy apostollal mi is felmegyünk Galilea hegyére…
Várakozunk, hogy részeseivé váljunk a Te dicsőségednek.
Felismerjük emberi törékenységünket.
Olykor bizonytalanok vagyunk abban, hogy valóban hiszünk benned.
Ki vagy Te uram?
Mutasd meg magad nekünk, mesélj magadról…
de mindenekelőtt adj olyan szívet, amely hallja a Te hangod.
Kinyilvánítod, hogy az Atya egyetemes hatalmat adott neked,
életünk és a történelem Ura vagy.
Kérésed van felénk…
Arra kérsz, hogy olyan tanítványaid legyünk,
akik méltók és képesek vagyunk elvinni szeretettedet a föld végső határáig.
Szüntelen jelenléted támogasson bennünket utunkon,
maragy velünk, ne hagyj el bennünket.
Vigasztaló IGE
Gyakran elveszítjük a SZÓ igazi jelentését,
amely eszköze, hogy közösségre lépjünk egymással,
elmélyítsük kapcsolatainkat.
Szavaink gyakran üresek, mély jelentéstartalom nélküliek,
jelezve, hogy kapcsolataink törékenyek és bizonytalanok.
A Teremtő mégis úgy döntött, hogy a maga teljességében
az IGE által lép kapcsolatba teremtményeivel.
A törékeny és üres szavakat új tartalommal töltötte meg,
az Ő örök és végtelen szeretetének köszönhetően.
A jó hír, amellyel felénk fordul a vigasztalás és a remény IGÉi,
akkor, amikor a mi szavaink üresek,
képtelenek világosságot gyújtani.
Most kell figyelmesen hallgatnom az IGÉt,
mely Isten ajkáról fakad:
„Te vagy az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!”
Ebben találjuk meg életünk értelmét,
a kapcsolatok tökéletes megvalósulását,
az örök boldogságot.
Vigasztalódjál, vigasztalódjál én népem – mondja az te Istened!
Nem csak kenyérrel…
Jn 12,44-50
Amikor meghalljuk a parancsolat szót,
a kötelesség, ezt most meg kell tenni,
akaratom ellenére, érzése fog el.
Jézus ellenben életről beszél.
Nem azért mert ha megtesszük a parancsokat,
akkor a jutalom az (örök)élet lesz,
hanem amikor éljük őket,
minden alkalommal Istennel találkozunk.
Olyan alkalmak, ahol minden nap találkozunk
Istennel és az ő szeretetével.
Ebből következik, hogy minden alkalommal,
amikor Isten igéjét elutasítom,
nem Ő mond felettem ítéletet,
hanem én magam.
Ő nem elítélni jött a világot,
hanem megmenteni,
én magam vagyok az oka,
hogy megfosztom magamat az intim kapcsolattól
Vele.
Juhaim hallgatnak szavamra…
Jn 10,22-30
Megismertelek, megkedveltelek,
megszerettelek, befogadtalak,
meghallgattalak, Rád hallgatok.
Hozzám intézett szavaidat, tetteid igazolták…
Ám a kételkedő szívet megváltoztatni nem lehet,
ameddig az szolgája annak, ki ellensége Istennek és embernek.
Az Atya szereti a Fiút, a Fiú szereti az Atyát, mindezt teszik a Lélekben.
Egység, harmónia, senki és semmi nem választja el őket egymástól.
Zavartalan szeretetközösség. Szeretetforrás. Szeretetrendszer.
Szeretet mely a tökéletes engedelmesség motorja.
Egy voltál az Atyával, szeretted és engedelmeskedtél,
táplálékod az Atya akaratának a megtétele volt.
Eljöttél, hogy bennünket magadévá tegyél, azzá,
akik kezdetben voltunk és általad lettünk:
Isten gyermekeivé.
Hallgassatok rám, és én vezetlek benneteket.
Hangod ma is szól hozzánk Lelked által,
hangod visszhangra talál, egységet teremt,
Isten és ember egységét.
Nem elég hallani, meg is kell hallgatni.
Fr. Urbán Erik OFM