Az egyházi év sajátos napja virágvasárnap, amely napnak a lelkiségét, a hangulatát meghatározza a nap ünnepélyessége, szomorúsága, amelyet már beragyog a feltámadás fényessége. Az a nap, amelyen a nagyheti események kezdetét veszik. A pálmaágak megszentelésével és a körmenettel ennek mindig esküvőjellege van. A szertartás Jézus Krisztus Jeruzsálembe való ünnepélyes bevonulásáról emlékezik meg, azt is mondhatjuk, Jézus Krisztus misztikus egybekeléséről az ő jegyesével, az egyházzal. Az a Jézus, aki szamárháton vonult be Jeruzsálembe, hogy megkezdje üdvösséghozó szenvedését, amely által győzelmet aratott a halál felett, ma is maga köré gyűjt bennünket. Azt akarja, hogy mi legyünk az az őt kísérő tömeg, akik felajánljuk neki szívünk dicsérő énekét: “Hozsanna Dávid Fiának, áldott, aki az Úr nevében jön, hozsanna a magasságban!” (Mt 21,9)
1212 virágvasárnapjához, ehhez a sajátos ünnephez kötődik Assisi Szent Klára “eljegyzése” Krisztussal. Maga Assisi püspöke viszi oda Klárának a pálmaágat és adja kezébe, ezzel jelezve, a korabeli jognak pedig eleget téve, hogy Klára szerzetesi életének a megkezdéséhez a püspök hozzájárul. A következő éjjel Klára megérkezik a Porciunkula-kápolnához, ahol Ferenc beöltözteti a szerzetesi ruhába. Klára új életét Ferencnek köszönheti, akit egyszerűen “dajkájának” nevez.
Sajátos ünnep virágvasárnap, hiszen nem csupán egy hitigazságot ünnepel, hanem az üdvösségtörténet kimeríthetetlen gazdagságú világába vezet be, hiszen az üdvtörtének középpontjában álló Krisztus-eseménynek megjelenítője, vagyis hogy az Isteni élet részesei lehetünk.
Sajátos nappá és ünneppé lett Assisi Szent Klára számára, akinek 1220 virágvasárnapja az assisi székesegyházban életét, élethivatását meghatározó nap lett. Sajátos ünneppé és nappá válik számunkra 2020 virágvasárnapja, hiszen sajátosan, otthonainkban a média által kapcsolódhatunk be abba az ünnepbe, amely bevezet bennünket a szent háromnapba, vagyis azokba a napokba, amikor egyetlen misztériumot más-más megközelítésben szemlélünk.
Most életünknek egy olyan szakaszába érkeztünk el, amikor vissza kell vonulnunk a templomainkból és az otthonunkat kell templommá átalakitani. Ha úgy használom, kegyelmi idő, nagy lehetőség, a királyi papságot megélheti minden keresztény a saját otthonában. Olyan ez, mint a tengeri viharban hánykolódó hajó, amely keresi a biztos pontot. Az élet tengerén tévelygünk és szeretnénk visszairányítani hajónkat az isteni akarat kikötőjébe, ahol biztonságot és nyugalmat találhatunk. A viharban, ha megpillantunk egy csúcsot, akkor a felé kormányozzunk. Most ez a csúcs a húsvét ünnepe. A felé tartunk. Hitünk egész tartalma a húsvéti élettapasztalatban testesül meg. A keresztségben, amelyet húsvét éjszakáján megújítunk, mindenki kapott talentumot, hogy a közösséget, melyben él, gazdagítani tudja. Most a családunk az a kis közösség, ahol az egyház által adott kincseket meg kell osztanunk. Ki kell ásni az eddig elrejtett talentumot, és használni kell mindannyiunk és az egész Anyaszentegyház javára.
Útra való kérdések:
- Virágvasárnap vagy a virágvasárnapot követő napokban olvassam el Jézus Krisztus szenvedéstörténetét, Szent Máté evangéliumából a 26. fejezet 17. versétől a 27. fejezet 66. verséig terjedő részeket!
- Idézzek fel egy olyan virágvasárnapi ünnepséget, amely mély hatással volt rám, s kegyelemforrás ma is számomra.
- Most mindannyian arra vagyunk hivatva, hogy még inkább “Názáret iskolájába” járjunk. Határozz meg három dolgot, amelyet a következő héten megteszel, hogy családod, a szűk környezeted még inkább családegyházzá váljon.
Megjelent: https://verbumkiado.ro/hu/vasarnap/vasarnap-2020aprilis-5