Advent III – Szombat: Lk 1, 39-45
Mária hallgatja az agyal szavait, elgondolkozik fölöttük, kitárja szívét és hisz. De hisz akkor is, amikor az angyal idős rokonáról jövendöl, hogy gyermeket fogant idős kora ellenére. Mária a hit asszonya, neki szólnak Erzsébet szavai: „Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki”. Aki hisz, az úton van… Mária útra kel. Mária fia szolgálatában van. Mária elővételezi az Egyház missziós feladatát. Két leendő édesanya találkozik, találkozásuk a gyermekek érdekében történik. Úton lenni egymás felé… Azt tartja a mondás, hogy az ünnepnek ördöge van! – ha hagyjuk, hogy legyen. Az ünnep a párbeszédről, a kommunikációról szól. Párbeszéd Istennel, párbeszéd a felebaráttal. Felkeressük egymást, észrevesszük egymásban a jót, megszólítjuk egymást, mert van közünk egymáshoz. Közösség jön létre. Erzsébet ránéz Máriára, a Szűzanyára, és valami jót vesz benne észre: a legjobbat, az emberiség üdvét és boldogok. Ünnepelni igazán közösségben lehet. Közösség pedig ott jön létre, ahol egymásban észrevesszük a jót, és ez a jó közelebb visz egymáshoz, ennek a jónak a kimondása mentén egymáshoz kapcsolódunk, egymáshoz kötődünk. A közelgő ünnepek alatt figyeljünk oda egymásra, ne adjunk teret a Sátánnak, ne vádoljuk egymást, hanem „szeressük ki egymásból a jót”.