Advent III – Péntek: Lk 1, 26-38
A tegnapi evangéliumra ha visszagondolunk a gyermek fogantatásának a hírül adása az Jeruzsálemben, a templomban áldozat bemutatás közben történt, ma pedig arról olvasunk, hogy az angyali üdvözlet Jeruzsálemtől messze, egy kisváros egyik házában történt. Tehát különbözik a helyszín. Isten nem csak a szent helyen akar találkozni velem, hanem a mindennapokban is. Az is megszoktuk, hogy az „Angyali üdvözlet” ábrázolásain, hogy Mária éppen imádkozik, sok esetben térdepel amikor az angyal köszönti mint „Kegyelemmel teljeset”. Azonban bár nagyon ritka, de van olyan ábrázolása az angyali üdvözletnek, hogy Mária éppen dolgozik, végzi a házi teendőket és ott, abban a helyzetben köszönti Gábor.
Számunkra is vannak helyek, épületek ahol úgy érezzük, hogy megérint Isten szeretete. Ilyen helyek a zarándokhelyek. A magyar a zarándokhelyeket kegyhelynek nevezi. Érdekes és megfontolandó a kegyhely szó jelentése: templom vagy más szent hely, ahová egy csoda vagy történelmi vonatkozás miatt hívők sokasága zarándokol a helyi ordinárius jóváhagyásával (vö. Magyar Katolikus Lexikon). A csíksomlyói szentélybe úgy a csoda, mint a történelmi esemény miatt érkeznek a zarándokok. Máskor pedig otthon, ima közben érezzük Isten jóságát, irgalmát, hozzánk lehajló szeretetét. De az is megtörténik, hogy napi feladataim végzése közben érint meg Isten. A mai napnak legyen ez az imája: „Itt vagyok Uram”. Jövök és itt vagyok talán teli örömmel, boldogsággal békével vagy éppen várakozással, reménytelenségben és ínségben. Így vagyok jelen, nyitottan, bizakodva, hogy Valaki megszólít és mondja: „Én is itt vagyok neked.”
Urbán Erik OFM