Advent III. – Csütörtök: 1, 5-25
Zakariás és Erzsébet jámbor és istenfélő zsidók, akiknek óriási szégyenük, hogy nincs utóduk. Isten megkönyörül rajtuk, elveszi szégyenüket. Olyan mintha egy fantasztikus történetet olvasnánk: templom, angyal, gyermeket váró édesanya, Erzsébet, kételkedő édesapa, Zakariás, csodás gyermek születése. Isten kiválaszt valakit már édesanyja méhében, fontos szereppel bízva rá a megváltás történetében. Az ilyen leírások nyomatékosítják a születendő különleges és egyedi voltát, de ugyanakkor arra a fontos tényre is rávilágít, amely minden emberre érvényes, hogy minden élet Istentől származik. Szüleinknek megadatott az a kegyelem és ajándék, hogy részt vegyenek ebben a teremtő munkában, de ami csodálatos ebben, ami megismételhetetlen, ami alapján egyediek vagyunk, egyedülállóak a világon, ezt Isten fenntartottam magának minden új ember fogantatásánál. A mai nap köszönjek meg a Jóistennek, hogy megálmodott, hogy akart engem, köszönjem meg a drága szüleimet, hogy felneveltek, óvtak és gondoztak, s minden jóravaló törekvésemben támogattak és segítettek.
Urbán Erik OFM