Advent III. – Szerda: Mt 1, 18-24
Mária igent mondott: „Íme az Úr szolgáló leánya, legyen nékem a te szavaid szerint” és gyermeket vár, József azon gondolkozik, hogy mindez hogyan történhetett mindez, „igaz volta” pedig arra készteti, hogy ne ítélje el Máriát és ne szegje meg a örvényt sem. Nem tudta ugyanis, hogyan viselkedjen Mária „csodálatos” anyaságával kapcsolatban. Választ keresett a nyugtalanító kérdésre, és kiutat a számára nehéz helyzetből. Már-már ott tart, hogy félreáll, de „Míg ezen töprengett, álmában megjelent neki az Úr angyala, és így szólt hozzá: „József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert a benne fogant élet a Szentlélektől van. Fiút szül, akit te Jézusnak nevezel, mert Ő szabadítja meg népét bűneitől”. József az egyedülálló hivatás ajándékát kapja meg: pártfogó és örző. József betöltötte hivatását a Szentcsaládban és teljesíti ma is ez Egyhában. A „József-hivatás” mindannyiunknak szól. Ma is be kell töltenünk József hivatalát. Anyánk az Egyházunk úgy tekint a családra mint „kis egyházra”, „egyházacskára” és akkor minden egyes családban be kell tölteni „József hivatalát”: pártfogó és örző lenni. Azért mert észre kell térnünk, rendet kell raknunk a házunk táján azért, hogy azzal a korszelemmel amely a család alól a biztos talajt ki akarja húzni, ellen tudjunk állni. Térjünk magunkhoz, legyünk az igazság, az Isten alkotta rend képviselői.
Urbán Erik OFM