Advent II. – Szombat: Mt 17, 10-13
A zsidó hagyomány szerint a Messiás érkezést megelőzi Illés próféta visszatérése. Illés, a nagy, a bátor, akit Elizeus próféta látott utoljára, mielőtt tüzes szekéren a mennybe ragadtatott. Szentírás magyarázók szerint nem fizikai visszatérésre kell gondolni, hanem egy olyan férfi fellépésére aki szintén prófétáló karizmával megáldott. Ennek értelmében nem nehéz Keresztelő Jánosra rávetíteni a hagyományt. A mai evangéliumi szakaszban Keresztelő János holtában is jövendöl a Messiásról, de már nem bűnbánatot hirdet, nem utat készít, hanem a Bárány – Isten Báránya – tragikus sorsát jövendöli meg. Sokszor jobb, kényelmesebb számunkra is kivetni a városaink, falvaink falain Krisztust, kimagyarázni tanítást, minthogy lelkiismeretünk szavára hallgatva szállást készítenénk, befogadnánk és hallgatnák feléje fordítva szíveinket. A jel ma is ugyanaz: Jézus Krisztus aki eljött közénk, „értünk emberekért, ami üdvösségünkért leszállott a mennyből…”. Ma is körülöttünk vannak azok a személyek, jelek akiknek jelenléte jó gyümölcsöt terem az életünkben. De mindenekelőtt bízni kell Abban aki alkotott, aki életet, aki megvált és örök életet ad nekünk. Hitre és bizalomra van szükség.
Urbán Erik OFM