Advent II. – Hétfő: Lk 1, 26-38
„Tota pulchra es, Maria!” – „Egészen szép vagy Mária!” énekeljük a Szeplőtelenül Fogantatottról. Szeplőtelenül Fogantatottban egybeesik teremtés és megválás, természet és kegyelem. 1584. december 8-án hirdették ki az „Ineffabilis Deus” kezdetű bullával a dogmát. Az újkorban a Szeplőtelenül Fogantatott tisztelete a Mária-jelenések által kapott lendületet, pl. 1858-ban Lourdes-ban Soubirous Bernadettnek így nevezte meg magát: „Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás”.
Az Atya az Ő Fiának, mint királyi sarjnak előre lefoglalta Máriát, hogy egyszülött Fia megtestesülhessen. Különleges szerepet kapott Mária az üdvtörténetben. Mária a kegyelem által a teljességre jutott teremtmény, Mária kezdettől fogva megváltott ember, mentes volt az áteredő bűntől és a bűnre való hajlandóságtól. J. Ratzinger magyarázatában az áteredő bűntől való mentesség azt jelenti, hogy Máriában megszűnt az ellentmondás az isteni „legyen” és az emberi nem között. Ez azt lenti, hogy az isteni „igen” és az „igen” amelyet Mária képvisel egybeesik. Az az IGEN amelyet a megtestesüléskor mondott ki Mária, az elkísérte egész életében, amelyet nagyon sokszor aprópénzre kellett váltani és a kereszt tövében csúcsosodott ki, mert ki tudta mondani újra és újra: „Íme az Úr szolgálóleánya vagyok, legyen nekem a te igéd szerint”. Mi is érezzük, ha tiszta a lelkünk, könnyebben igent tudunk mondani Isten akaratára ha közvetlenül szól hozzánk, vagy éppen felebarátainkon keresztül közeledik felénk és rajtuk keresztül mutatja az utat. Uram, tudom, hogy számodra mindannyian Máriák vagyunk. Legszebb vágyaink, álmaink a Te szent terveid, melyeket alázattal, benned bízó lélekkel felvállalhatunk, vagy félve, kicsinységünk tudatában megijedve elutasíthatunk. Alázattal kérlek, add nekünk Mária bátorságát, benned való végtelen bizalmát, hogy mi is igent mondva Neked, megtapasztaljuk világunkat megújító csodáidat.
Urbán Erik OFM