Az „aratás ura” napszámosa lenni…

Az „aratás ura” napszámosa lenni…

Advent I. – Szombat: Mt 9,35-10,1.6-8
Az „aratás ura” egyedül is el tudná végezni az aratást, ő mégis munkatársakat keress, olyan napszámosokat akik észreveszik az „elgyötörteket és az elesetteket”. Az Úr bennünket is be akar vonni munkájába, vagyis a munkából származó örömnek és dicsőségnek a részesévé akar tenni. Isten számít ránk, mint munkatársakra, kiváló munkásokat is tudna biztosítani. De azzal, hogy kérni kell az aratás urát, hogy küldjön munkásokat, ezzel kifejezzük azt is, hogy szükségünk van ezekre a pásztorokra, s ha megkaptuk őket, akkor fogjuk ezeket a pásztorokat a sajátunknak érezni, ha megköszönjük őket az „aratás urának”. Az Úr pedig nem kér nagy dolgot, nem kell semmilyen erőket felülmúló dolgot tenni, csak imádkozni. Nincs szükség mutatványokra, látványosságokra, csak egyszerű, csendes, kitartó imára. Ennek pedig kölcsönösnek kell lenni, a nyáj a pásztorért, a pásztor a nyájért járjon közbe az „aratás uránál”, hogy valóban építeni tudjuk az Isten Országát. Az Isten Országa boldogságot kínál, ez pedig elsősorban az üdvös cselekedetekben mutatkozik meg. Szent Ferenc miután magához ölelte a kitaszítottat, a mindenki által megvetettet, a leprást, így szólt: „Ami keserű volt, édessé lett számomra”. Azért imádkozzunk, hogy a félelemtől, a kishitűségtől, a reménytelenségtől megszabadulva egymás kezét megfogva, bízó lélekkel a helyi értékeket felhasználva, mint Isten egyszerű és alázatos napszámosai hirdessük, hogy elközelgett a mennynek országa!
Urbán Erik OFM
error: Content is protected !!