Illusztráció – Fotó: heraldmalaysia.com

Nagyböjtben a Katolikus.mán Urbán Erik OFM, a csíksomlyói kegytemplom igazgatójának elmélkedéssorozatával lehet lélekben is készülni az ünnepre. A Szentatya romániai látogatása kapcsán a sorozat témaköre Ferenc pápa nagyböjti üzenetei köré épül.Ha felkeltettük érdeklődésedet kérünk kövesd oldalunkat és egy megosztással segítsd cikkeink minél nagyobb körben való terjedését. Köszönjük! (a szerkesztők)

A sorozat eddigi részei:

„Az Ő együtt érző, gyöngéd, életünkben osztozó szeretete az, ami igazán szabaddá tesz minket, valódi üdvösséget és örömet ad nekünk. Krisztus szegénysége, amellyel gazdagít minket, abban áll, hogy testté lett, magára veszi gyöngeségeinket, bűneinket, és közvetíti felénk Isten végtelen irgalmát. Krisztus szegénysége a legnagyobb gazdagság: Jézus gazdagsága az Atyaistenben való határtalan bizalmában rejlik, abban, hogy minden pillanatban rábízza magát, mindig és csak az ő akaratát és dicsőségét keresi. Gazdag, mint egy gyermek, aki érzi, hogy szeretik és szereti a szüleit, egy pillanatra sem kételkedik szeretetükben, gyöngédségükben. Jézus gazdagsága a Fiúságában van, ennek a szegény Messiásnak az Atyával való egyedülálló kapcsolata a kizárólagos kiváltsága. Amikor Jézus arra hív, hogy vegyük magunkra az ő „édes igáját”, akkor arra hív, hogy gazdagodjunk az ő „gazdag szegénységében” és „szegény gazdagságában”; osztozzunk vele fiúi és testvéri lelkületében; váljunk fiakká a Fiúban, testvérekké az Elsőszülött Testvérben (vö. Róm 8,29)”. (Ferenc pápa 2014. nagyböjti üzenetéből)

Annak a Jézus Krisztusnak, aki isteni mivoltában nem tartotta külön kiváltságnak istenségét, hanem szolgai alakot öltött kiüresítette önmagát és hasonlóvá lett hozzánk, a bűnt kivéve, aki megalázván magát engedelmes lett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig (vö. Fil 2,7-8). Erre a Krisztusra tekintek, őt akarom szemlélni a következő héten.

Nagyon tetszik nekem a következő Gyökösi Endre idézet: „Árnyék mögött fény ragyog, Nagyobb mögött még nagyobb, S amire nézek, az vagyok”, ezt magam részére úgy fordítom le, hogy az imában és böjtben a testtel együtt tisztuló lelket kivel és mivel táplálom, közben Kire tekintek. Nagy kérdés, hogy a böjttel kialakult hiányt, űrt magamban mivel töltöm meg. Engednem kell, hogy az imádság által maga a Fölséges töltse be az űrt, akiért a böjtöt szeretetből vállaltam. Akiért böjtölök, Ő ad értemet is neki, Őt kell engednem, hogy Szentlelke által ki is töltse a megtisztult testet, mert ellenben kialakul a gőgös, mások fölé helyezkedő, ítélkező, büszke, valójában szánalomra méltó alak. A mindennapi ima összekapcsolása az időszakos böjti időszakokkal, alázatra neveli a szerzetest, e két „fegyverrel” sokra viheti a lelki életben.

A keresztény élethez alapjáratban hozzátartozik a böjt. Sokaknak van böjti tapasztalata, nem kevés köztük a fiatal sem. A böjt a céljaink megerősítése, odaadásunk eszköze. Böjtölnek önmagukért, másokért vagy éppen szociális indíttatásból. Egyre többet lehet hallani, hogy sokan hetente kétszer böjtölnek: szerdán és pénteken. Nem új keletű dolog, már a Didakhé, azaz, A tizenkét apostolnak a tanítása c. írás, amely Kr. u. 190 előtt íródott tiltja a „képmutatókkal” való böjtölést – utalva Mt 6. fejezetére, azaz, a zsidóknál szokásban lévő keddi és csütörtöki böjt helyett a szerdai és a pénteki böjtöt ajánlja, amely két nap Jézus szenvedésének és halálának emlékét idézi. Ha a böjt az egyház által előírt időszakhoz kötődik, inkább elkerülheti a ma embere, hogy böjtje csupán külsőség legyen, vagy csupán egészségi okokból történjen, hanem még inkább meg tudjon nyílni a „test” az Isten Lelke befogadására. A böjt segít odafordulni Isten felé, becsületesebbé tesz önmagammal szemben. Mielőtt bárki is kemény böjti fegyelmet kényszerítene magára, jó lenne imádságos lelkülettel megkérdezni Istent is, hogy mi is lenne a legmegfelelőbb a böjti időszakban, vagyis ne én határozzak el valamit csupán és azt próbáljam megvalósítani foggal-körömmel. Ha pedig nem sikerül, akkor maradok a kudarcélménnyel…

A liturgikus év böjti időszakai kiváló alkalmak, hogy Isten akaratára igent mondjak. Az egyszer igazán megtartott böjt, ismétlésre ösztönzi a személyt. Böjtölve és a csendes imában Isten felé megnyíló lélek megnyílik az emberi nyomor előtt is, az ima és a böjt mellett az alamizsnálkodó, a szükséget szenvedők iránti érzékeny lelkület is előtérbe kerül.

Megjelent:https://katolikus.ma/mi-is-lenne-a-legmegfelelobb-a-bojti-idoszakban-ferenc-papaval-nagybojtben/

Urbán Erik OFM