Péntek hamvazószerda után – Keresztút a csíksomlyói kegytemplomban

Élő közvetítés 10:30 -tól. Március 8-2019
Csíksomlyó Élő

BÛNBÁNATI KERESZTÚT

  1. Jézust halálra ítélik
    Olyan könnyen ítélkezzünk mások felett, olyan könnyû véleményt formálni valakirõl, anélkül, hogy különösebben törekedtem volna megismerni õt. Olyan könnyû magam körül kialakítani egy kört, akikkel jól elvagyok, és minden többi embert kiszorítani életembõl. Pedig azzal, hogy mást nem engedek be magunk közzé, éppen halálra ítélem õt. Mert megvonom tõle az élni akarást, megvonom tõle a mi-, az én támogatásomat, hogy élni tudjon. Pilátus, csak egy ember volt a többi közül, mégis egyetlen döntéssel megváltoztathatott volna mindent, de nem tette, mert félt kiállni, félt azt mondani, hogy NEM, -félt önmagától és félt attól, amit mások mondanak.
    Vajon a félelemtõl, a nyitottság hiányától, a skatulyázásoktól én hányszor ítéltem halálra mást?
    Vajon hányszor tettem kárt mások becsületében, úgy, hogy azokon szórakoztam, akik nem tartoznak a „barátaim” közzé? Vajon hányszor öltem így embert?
  2. Jézus vállára veszi a keresztet
    Ez egy olyan állomás, ahol el kell gondolkozzál azon, hogy mit is jelent ha kerülöd, ami rád vár és ami a tied. Valahányszor kibújsz saját kötelességeid alól, mindig egy kereszttõl menekülsz el.
    De nézz Jézusra és gondolkozz el azon, hogy neki nem lett volna muszáj meghalni, neki nem lett volna muszáj a keresztet vállra venni. De megtette. Azért, mert meg akarta mutatni neked, hogy nem szabad elmenekülnöd attól, amit neked kell megtenned. Sõt! Merj továbblépni. Merj a magad terhei mellett még pluszt vállalni, olyat, amire nem kötelez senki, de meg tudod tenni – szeretetbõl.
    Gondolkodj el, hogy hányszor vétettél a jó elmulasztásával, hányszor vétettél, hogy kibújtál saját kötelességeid elvégzése alól?
  3. Jézus elõször esik el a kereszttel
    Hogy meg tud törni az emberi gonoszság egy embert. Súlyos lehetett a kereszt, de még súlyosabb a magára maradottság, a kigúnyolt személyiség. A sok hazugság, a sok becsmérlés végül is oda vezetett, hogy Jézusnak teljesen felemésztõdött fizikai ereje. Ezért esett el a kereszttel. El sem tudod képzelni, hogy a kis viccelõdések a másikkal, néha milyen mély sebet tud ejteni. El sem tudod képzelni, hogy apró hazugságaid, (amit sokszor magad megnyugtatására hajlamos vagy kegyes hazugságnak nevezni), hova vezethet. És egyszer csak látod, hogy testvéred elesett de még csak meg sem fordul a fejedben, hogy ezek az aprónak hitt dolgok voltak azok, amelyek elvették erejét, és amelyek miatt elesett.
    És mit teszel? Még jobban élcelõdsz, még jobban a gúny tárgyává teszed õt. Gondolkozz el, hogy ilyen jellegû magatartásoddal hányszor aláztál meg másokat! Kérj most bocsánatot (ha csak
    gondolatban is), mert még nem késõ. Tedd jóvá, amit tettél!

  4. Jézus édesanyjával találkozik
    Talán gyerekkorodban fel sem merült benned, hogy másképpen is lehet valamit tenni, mint, ahogy szüleid azt mondták. Most pedig úgy érzed, hogy semmit sem lehet úgy tenni, ahogy õk azt gondolják. Különös állapot ez, de vajon mi változott meg? Semmi. Csak annyi, hogy felnõttél. Kezdd el a magad úrra lenni. De ettõl még nem kell szégyellned szüleidet, nem kell úgy viselkedned, mintha sosem ismerted volna azelõtt õket. Nézd! Jézus 33 éves korában sem szégyellte a találkozást édesanyjával. Átérezte, hogy van a tömegbõl valaki, egy asszony, aki nem azért sír, mert fuccsba ment egy messiási állom, hanem azért, mert fiát látja szenvedni.
    Érezte, hogy Õ 33 évesen is az a gyermek maradt anyja számára, akit valamikor Betlehemben megszült, és akit Názáretben felnevelt.
    Vajon számodra megmaradt ez a különös kapcsolat édesanyáddal, édesapáddal, vagy már régóta tehernek érzed õket? Ne felejtsd! Akkor váltál igazán felnõtté, ha el tudod fogadni, hogy szüleid, amíg élnek aggódnak érted és szeretnek téged, ha te magad is tudod õket tisztelni és szeretni.
  5. Cirenei Simon segít Jézusnak vinni a keresztet
    Ki az, aki a nehézséget, a keresztet kívánná mástól? Aki azt mondja, de jó neki, mert keresztje van? Bizony sokkal könnyebb olyan dolgokat megkívánni, amirõl úgy gondoljuk, hogy attól boldogabbak leszünk. Amit, úgy érzünk, ha nekünk lenne meg, akkor sokkalta jobb lenne az életünk. Pedig a 10-ik parancs így szól: Mások tulajdonát ne kívánd! Cirenei Simon is, ha valamit kívánhatott volna, amit Jézus birtokolt, akkor valószínûleg olyat kért volna, hogy halottakat támaszthasson fel, vagy betegeket gyógyíthasson meg, de talán azzal is megelégedett volna, ha a vizet borrá tudta volna változtatni. De mindezek helyet, csak a keresztjét kaphatta meg. És mi történt? A világon mindenhol ismerik, az õ nevét, mégpedig úgy, hogy õ az egyedüli ember, aki Jézuson segített. Micsoda kitüntetés! Pedig, már akkor megkapta szolgálataiért az ajándékot: boldog lehetett.
    Napjainkban gyakran pontosan a fordítottja történik, mert aki másnak a tulajdonát kívánja, boldogság helyett boldogtalan lesz egész élete folyamán.
  6. Veronika letörli Jézus arcát
    Milyen csodálatraméltó az az asszony, aki látva, hogy Jézustól mindent elvettek, õ adni készült.
    Látta a megcsúfolt Jézust, látta a kisemmizett Isteni-embert, és nem csak látta, hanem meglátta azt a szerencsétlennek tûnõ Jézust, akitõl mindent elloptak a gonosz emberek. És ekkor õ volt az,aki adni készült. Nagy bátorság volt tõle, hogy átverte magát a tömegen, de még nagyobb bátorsága volt, hogy adni tudott, úgy, hogy nem is remélt a viszonzásban. De mert, így cselekedett Jézus megjutalmazta azzal, amit adhatott neki a kisemmizettségében. Testvér! Most Veronika személye hassa át lelkedet, és bánd meg, ha valaha valamit is loptál: úgy tulajdont, mint becsületet.
    Tanuld meg tõle az önzetlenséget, tanuld meg, hogy bár nehezebb adni, mint elvenni, mégis nemesebb cselekedett. És meglásd a csodát, te is meg fogod látni Jézus arcát, na nem most, hanem majd valamikor, de nem is zsebkendõbe nyomva, hanem színrõl-színre.
  7. Jézus másodszor esik el a kereszttel
    Vannak az életben csúnya esések. Vannak olyan pillanatok, amikor úgy érzed, most mindenki rajtad röhög. Nem baj. Ne legyen baj! Ne érezd fontosnak ilyenkor azt, amit más gondol, vagy mond rólad. Inkább azt érezd fontosnak, amit Isten gondol rólad. Ne az embereket bálványozd, hanem az Istent imád. Fontosak az emberek, fontos, hogy érezd, tartozol valahova, de még fontosabb az Isten. Ne váljanak a kapcsolataid bálvánnyá! Ezt akkor tudod igazából lemérni, hogy mennyire vagy rabja az emberi kapcsolatoknak, ha megtapasztalod Jézussal együtt, hogy milyen leesni, milyen a földön lenni.
    Tedd fel a kérdést magadnak, hogy hányszor mulasztottad el, hogy csak az Istennek szolgálj, és ne az embereknek? Hányszor esett meg, hogy az embert imádtad és nem az egyedüli Istent?
    Mikor az emberi kapcsolataidat imádod, ha leesel, nem tudsz felállni többé, mindaddig, amíg vissza nem térsz az Istenhez. Akkor lesz erõd a felálláshoz, mert tudod, hogy az Õ fia is elesett, és felállt.
  8. Jézus szól a síró asszonyokhoz
    Különös, hogy amikor az emberi szívek megkeményedni látszottak, az asszonyi szívek annál lágyabbak lettek. De milyen furcsa Jézus rendreutasítása, -nem is vártuk volna tõle ezeket a szavakat: „Magatokat és fiaitokat sirassátok”, mintha azt akarná mondani, hogy családjaitokra legyen gondotok. És mennyire igaza van Jézusnak, hiszen a földi életben a legszentebb dolog a család.
    Éppen ezért te is tartsd tiszteletbe magad és mások családi életét. Ne kívánd tehát mások házastársát! Csodáld meg szépségét, kedvességét, esetleg bátorságát, vagy erõsségét, de ne feledd, a család szent. Te is megtalálod, majd az igazi párodat, ha azt igazán az Istentõl kéred, –
    neked is lehet boldog és szent családi életed. De erre már most kell készülnöd. És ha majd oda kerül a sor, a magad családjával foglald le magad, igyekezz majd házasságodat az Egyház törvényei szerint kötni, igyekezz gyermekeidet katolikus módon nevelni. Akkor majd átadhatod magadat teljesen házastársadnak és gyermekeidnek. Erre akar megtanítani most Jézus.
  9. Jézus harmadszor esik el a kereszttel
    Könnyû szemlélõnek lenni, de vajon milyen lehetett annak, aki már harmadjára is elesik? Ráadásul milyen lehetet úgy elesni, hogy közben tudni azt, hogy ez az esés mások helyett van, és olyanok helyet is, akik nem fogják megbecsülni az ebbõl az esésbõl forrásozó ajándékot. Gondolkozz el azon kicsit, hogy Jézus a te bûneid súlyától zuhant a porba. Ha át tudod ezt érezni, nem fogsz zúgolódni, hogy már ismét gyónnod kell, hanem megköszönöd Jézusnak, hogy ilyen szentséget rendelt számodra.
    Ha át tudod érezni ezt az esést, akkor csekélységnek fogod érezni azt az egyházi parancsot, hogy évente legalább egyszer gyónjál. Ha átérzed ezt, akkor nem lesz nehéz bûnbánatot tartanod. Figyeld csak Õt, és nézd, hogy mit tett. Jézus harmadszor is felállt, neked is fel kell állnod a bûneidbõl! Jézus tovább ment, neked is tovább kell menned! Jézusnak fontos volt a lelked, legyen neked is az!

  10. Jézust megfosztják ruháitól
    Szörnyû a lemeztelenített tested látványa annak, akiben van egy kis szemérem. Te tudod Jézusom, hogy nekünk is fáj, hogy téged ilyen helyzetbe sodortunk. Mert tudjuk, hogy ez a mi paráznaságaink miatt történt így. De te tudod, hogy mennyit küzdök fiatalkori szexuális vágyaimmal. Egyszerûen nem találom azok igazi helyét. Te is tudod, hogy igyekszek küzdeni az ilyen jellegû kísértéseim ellen, de azt is tudod, hogy éppen ez az a terült, ahol olyan gyenge vagyok, és ez az a hely, ahol nem kell sokat fûznie a kísértõnek, mert e szörnyû bûn utána bármennyire is bánom azt, ismételt kísértéseibe hamar beleegyezek. Egy film, már ki tud zökkenteni, egy furcsa szó, már elindítja a fantáziámat, mely végeláthatatlan szennyet hoz magával, egy kép, melyet ki tudja mikor és hol láttam, sokszor szinte megfogható valóságban jelenik meg elõttem és kísért.
    De mit tegyek Uram, ha oly gyöngének érzem magam? Itt ennél az állomásnál értem meg igazából, hogy ezek a vágyaim jók, csak akkor válnak rosszakká, ha rosszul kezelem õket.
    Lemeztelenített szent tested képe álljon elém minden egyes kísértés alkalmával, hogy mielõtt bûnt követnék el, jusson eszembe az a jó elhatározás, amit most hoztam meg: hogy Téged paráznaságommal megbántani többé nem akarlak!
  11. Jézust a keresztre szegezik
    Tudom Jézusom, hogy tulajdonképpen az összes bûnöm az, amely a keresztfához szegez Téged, de ennél az állomásnál mégis leginkább azért a számtalan alkalommért kérek bocsánatot Tõled, amikor nevedet, illetve Atyánk nevét hiába vettem. Tudom, hogy neked ez nagyon fontos, hiszen az Atya mindjárt a második parancsban írtad elõ számomra, hogy: Isten nevét hiába ne vedd!, de sokszor elég egy csodálkozás, elég egy meglepõ dolog, hogy nevedet hiába vegyem. Elég egy dühödt pillanat és máris olyat mondok, amiben ott van a Te, illetve az Atya neve. Sokszor csak egy rossz szokásról van szó, amely már oly úrrá lett rajtam, hogy észre sem veszem. De sajnos néha az is megtörtént, hogy imponálni akartam a társaim elõtt és ezért vettem számra a Te, illetve az Atya nevét.
    Ezért kérek most bocsánatot, és ezért is ajánlom fel engesztelésül ezt a keresztutat: mindazért a számtalan pillanatért, amikor Isten nevét hiába vettem. Ígérem, hogy amikor ezentúl elmegyek egy feszület elõtt, és látom a fára szegezett tested, áldani fogom nevedet. Újbóli és újbóli bocsánatkéréssel fordulok majd feléd, hogy megbocsásd nekem ezt a vétkemet.
  12. Jézus meghal a kereszten
    Péntek volt, amikor mindez történt. Keresztútadat végigjárva és szenvedésedet átérezve, legszívesebben azt az ígéretet tenném meg, hogy ezentúl minden pénteken bûnbánati napot tartok. Azt ígérném meg, hogy ezentúl minden pénteken valami áldozatot hozok érted, akár az egyházi böjti fegyelmet megtartva, akár valami más számomra fontos dologról lemondva. De miért éppen pénteken haltál meg? -ha mondjuk hétfõn, vagy bármely más napon, akkor talán meg tudnám hozni ezt az áldozatot, de pénteken nehéz, mert éppen a péntek az, amikor egy kicsit hátrahagyva a hét fáradalmait ki tudok rúgni a hámból, péntek az, ami a legalkalmasabb a szórakozásra, péntek az, amikor a legjobban el tudok lazulni. Gyenge vagyok ilyen áldozatra. Te is látod, hogy nehezen barátkozom meg a pénteki nappal, illetve a böjti fegyelmek gondolatával.
    Élet-idegenek érzem.
    Uram szeretném valami módon hálámat kifejezni, hogy meghaltál értem a kereszten. De mivel jobb ötletem nincsen, ígérem, hogy ezentúl könnyebb szívvel tartom meg, a böjti fegyelmeket,
    bocsáss meg, hogy eddig oly könnyen elsiklottam e dolgok fölött. Ugyanakkor köszönöm Neked, hogy megértetted ezt velem.
  13. Jézus testét leveszik a keresztrõl
    Jézusom rövid ideig függtél a kereszten, de ez volt az a kereszt, amely annyi szenvedést tartogatott számodra, melyen végül is meghaltál. Az értünk vállalt szenvedésbe haltál bele. Most mikor leveszik testedet e keresztrõl, örökké búcsút mondasz neki. Többet nem kell meghalnod értünk, többet nem kell felvenned kereszted és értünk hordoznod. Mint ahogy szent tested elvált a kereszttõl, én is úgy szeretnék elválni a bûntõl. Rövid ideig tart fogva, de e rövid idõ is éppen az én halálomat jelenti. Mert a bûn nem mást, mint a halált adja. Erõt veszek magamon Uram, és ha kegyelmeddel támogatsz, megtérek hozzád. Mert ahogy téged is emberek szedtek le a halált hozó kereszttõl, én magam sem tudok megszabadulni a bûn bilincsétõl.
    Te vagy aki, elszakítasz attól. Többet én sem akarok meghalni, többet én sem akarok bûnt elkövetni. A bánat övez, amikor keresztutadat járom. Bocsáss meg nekem, és adj erõt a Hozzád téréshez. Szánakozom mindazon, amivel megbántottalak, akár Téged, akár embertársamat.
    Bocsáss meg, ha vétettem a fõparancsolat ellen, amikor nem tudtalak Téged Istenemet teljes szívembõl, teljes elmémbõl és minden erõmbõl szeretni, és mikor nem tudtam felebarátomat úgy szeretni, mint önmagamat.
  14. Jézust sírba teszik
    A hosszú megpróbáltatásokkal teli út után, íme sírba helyeznek, hogy megpihenj. Zajos, rohanó világunkban egyre jobban átvesszük apáinktól azt az eszmét, hogy: majd a sírban pihenni fogok. Pedig Uram, te a vasárnapot és ünnepnapokat arra adtad, hogy az ember ezeken a napokon megpihenhessen. Azért adtad, hogy lelki és testi felfrissüléseink legyenek ezek a napok. Azért adtad ezeket a napokat, hogy azokat megszenteljük. Sokszor a péntek illetve a szombat olyan gyorsan kicsúszik a kezeink közül, hogy vasárnap már nem marad idõ mindenre. Gyakran alvással telik el a délelõtt, és akkor kimarad a szentmise, gyakran délután igyekszünk másnapra valamelyest felkészülni, az el nem végzett szellemi munkát (a tanulást), ilyenkor akarjuk megoldani. Rá kell ébrednem, hogy az ünnep igazi eszméje kihalt az én vasárnapjaimból. Néhanéha mikor sikerül elmennem szentmisére, többnyire a templomból kijövet nemhogy feltöltõdve érezném magam, hanem üresnek és kietlennek, mert mindezidáig nem éreztem át a vasárnap szellemét.
    Nem a gyermekkori hitet kérem vissza uram, csak azt szeretném, ha megtanulhatnám tõled az ünnep igazi értékét. Bocsáss meg nekem, ha eddig helytelenül éltem életem.