SzB. Milyen érzés papnak lenni?
U.E. Különleges érzés volt bemutatni első szentmisémet szülőfalum plébánia templomában, ahol huszonhét évvel azelőtt megkereszteltek. Ott voltak szüleim, nővérem és családja, rokonok, jó barátok, a plébániai közösség és egy voltam közülük és éppen ezért mélyen meghatott az a tudat, hogy mégis különleges útra hívott engem az Isten. A papság szentségében abban a kegyelemben részesül a felszentelt személy, hogy Krisztus személyében mutathatja be a szent áldozatot, szolgáltatja ki a szentségeket. A szentelés után életem még inkább lámpatartóra tett mécses lett, amelyet nagyon sokan fognak látni, és amit azért tettek oda, hogy ha önmagát emésztve is másoknak világítson.
Sz.B. Milyen érzés szentmisét bemutatni?
U.E. Eudes János mondta a szentmiseáldozatról: „Olyan nagy dolog, hogy három örökkévalóságra lenne szükség méltó bemutatásához. Az elsőre, hogy rákészüljünk; a másodikra, hogy bemutassuk; a harmadikra, hogy érte hálát adjunk”. A szentmise nagyon szépen fel van építve, csak lelkület kell hozzá, hogy szépen végezzük. A szentmisét mindig abban a tudatban mutatom be, hogy ott nem csupán azok imádkoznak velem együtt akik jelen vannak, hanem az egész Egyház. Fontos számomra, hogy olyan lelkülettel mutassam be a szentmisét, hogy gyümölcsöző, tudatos, cselekvő, hitből, reményből, szeretetből fakadó legyen, hogy minden jóakaratú embert elvezessen Jézus Krisztushoz.
Sz.B. Mikor és hol forrt meg benned az az érzés, hogy pap leszel?
U.E. Inkább rátaláltam arra az útra amelyet az Isten nekem szánt. A gimnáziumba úgy indultam, hogy érettségi után jelentkezem a Gyulafehérvári Hittudományi Főiskolára, szatmári kispapként. Ehhez a döntésemhez hozzájárult a családom vallásos élete, vallásos neveltetésem. Köszönöm szüleimnek, hogy amíg otthon voltam, minden este közösen imádkoztunk. Közösen adtunk hálát az eltelt napért. Ez egy olyan lelki élmény volt számomra, amely meghatározta az életemet. Érettségi után eredeti szándékomtól eltérően nem a szemináriumba jelentkeztem, hanem az Erdélyi Ferences Rendtartományba kértem felvételemet. Sokan feltették akkor a kérdést, hogy miért éppen ferences szeretnék lenni? Igazából nem ismertem a ferences rendet, csupán hittanórán hallottam róluk valami keveset. Nem a ferences életforma vonzott, mert azt nem ismertem, hanem egy személy: maga Assisi Szent Ferenc. Egy rövid életrajzot olvastam róla, és miután elolvastam a könyvet, úgy éreztem, hogy Szent Ferenc életformája szerint szeretném követni Krisztust. Fokozatosan kristályosodott bennem a hivatás. Véglegesen egy szentségimádáson döntöttem: én ferences szerzetes és pap szeretnék lenni.
Sz.B. Hol szenteltek fel pappá?
U.E. Pappá szenttelésen a csíksomlyói kegytemplomban történt, 2008. július 19-én.
Sz.B. Ki szentelt fel?
U.E. A pappászentelést Nm. és Ft. Jakubinyi György érsek atya végezte, de a szentelésen jelen volt Nm. és Ft. Tamás József segédpüspök atya, Páll Leó OFM tartományfőnök ill. számos pap- és ferences testvér is.
Sz.B. Mi a papi jelmondatod?
U.E. Papi jelmondatomat a II. vatikáni zsinat Gaudium et Spes című dokumentumából kölcsönöztem: A szeretet és annak műve marad meg (GS 39). A szeretet magában hordozza a megbocsátás, az együttérzés és az irgalmasság magvát. Jézus szeretettel közeledett mindenki felé. Mindig volt jó szava a bűnösökhöz, megesett a szíve a szegényeken és a sírókon, megölelte és megáldotta a gyermekeket, imádkozott az őt keresztre feszítőkért. Jézus ereje a gyengének látszó szeretet. A bensőnkben működő Szentlélek munkájának köszönhetően a bennünk megszülető szeretetnek fő tulajdonságai a következők: öröm, békesség, kedvesség, jóság, szelídség, hűség.
A boldogság nem abban áll, amikor mindenki nekünk tapsol, a boldogság abban áll, amikor a felebarátunkkal szeretettel jót tehetünk. Amikor egy gyermek mosolygós arccal szaladt felém, abban Isten teremtő erejét fedeztem fel, amely megerősített abban, hogy bármilyen tevékenység, ha azt szeretettel végezzük, meghozza kellő időben a maga gyümölcsét.
Szabó Balázs beszélget Urbán Erik ferences atyával, a csíksomlyói kegytemplom igazgatójával – 2012