Hamvazószerdával kezdetét veszi a nagyböjt, Jézus Krisztus kereszthalálának és feltámadásának ünnepére készül a keresztény világ. A Katolikus.mán ebben az időszakban Urbán Erik OFM, a csíksomlyói kegytemplom igazgatójának elmélkedéssorozatával lehet lélekben is készülni az ünnepre. A Szentatya romániai látogatása kapcsán a sorozat témaköre Ferenc pápa nagyböjti üzenetei köré épül.Ha felkeltettük érdeklődésedet kérünk kövesd oldalunkat és egy megosztással segítsd cikkeink minél nagyobb körben való terjedését. Köszönjük! (a szerkesztők)
„Imára, böjtre, jócselekedetekre van szükségünk, hogy ne uralkodjanak el fölöttünk a felületes dolgok. Az ami valóban számít nem a siker és a felszínesség, hanem az, amit a bensőnkben őrzünk (…) Nyíljunk meg Isten és testvéreink előtt ebben a mai világban, amelyben egyre inkább a tennivalók és a hasznosság uralkodik és amelyből anélkül, hogy észrevennénk eltávolítjuk Istent.
Miért kell visszatérnünk Istenhez, ahogy arra a Szentírás figyelmeztet minket hamvazószerdán? Van valami, ami nem helyes bennünk, a társadalomban és az egyházban. Ezért szükségünk van változásra és megtérésre. A nagyböjt emlékeztet, hogy lehetőségünk van arra, hogy megvalósítsunk magunkban és magunk körül valami újat, mert Isten hűséges és kész a megbocsátásra és arra, hogy mi mindent elölről kezdjünk.”
(Ferenc pápa homíliája 2014. hamvazószerdáján.)
2014 márciusában a konklávétól valami újat vártunk. Az újat meg is kaptuk, de nem úgy, ahogy a világ várta. Az újat megkaptuk, hiszen a pápát a „világ végéről” hozták a bíboros atyák, akinek származása kifejezi az Egyház egyetemességét. A névválasztásáról az Assisi Szent Ferencet jellemező öröm és a szegények szeretete jut eszünkbe. Névválasztásával is kifejezi, hogy ahogyan Assisi Szent Ferenc, ő is „Alter Christi” szeretne lenni. Szent Ferenc a szegénység és alázat embere volt, s bár saját közössége számára se volt mindig kényelmes, mindig az Egyházzal közösségben akart Krisztus másává válni. Szent Ferencet kortársai közül se szerette mindenki, és ez ma is így van, hiszen aki az evangéliumot éli, az zavaró lehet azoknak, akik nem kötelezik el magukat Krisztus radikális követésére. Szentatyánk Szent Ferenc mintájára valóban az evangéliumot fogja élni.
Sokan azt hitték, és a média egyik oldala úgy mutatta be mint aki gyorsan új szeleket hoz az Egyházba. Akik ezt hitték, azok gyorsan csalódtak: isteni törvényeket – pl. házasság férfi és nő között, élet tisztelete a fogantatástól egészen a halálig – nem lehet megváltoztatni. Ferenc pápa Krisztustól vette át a hatalmat. Új karizmákkal, új kincsekkel Péter székébe új ember ül, akiben engem Isten kincsekkel ajándékoz meg. A Szentatya a kormányos, aki az irányt meghatározza, ennek a szándéknak Krisztus szándékát kell tükröznie. Segít abban, hogy az Úr igája szeretetre méltóvá és édessé legyen, vagyis, hogy új kapcsolat jöjjön létre Isten és ember között. Az iga, a teher az kellemetlen mindannyiunk számára. Jézus bátorító példája, alázatos és szegény élete, – ahogy Ő maga hordozta az igát, amely sokszor nehéz volt, de nem tette le, elfogadja az Atya akaratát, amely nem mindig volt összhangban a vágyaival – ösztönöz minket, hogy a „jézusi igát” ne tegyük le, hanem nőjünk fel hozzá. Ebben jár elöl számunkra Ferenc pápa, aki mint Krisztus földi helytartója megéli függőségét és alárendeltségét azzal szemben, Akitől a hatalmat közvetlenül kapta. Erre van legnagyobb szükség: magam helyett Jézusra fókuszálni. Őt visszahelyezni a középpontba és engedjem, hogy életemet alakítsa, formálja, csiszolja, akinek igája boldogító és terhe könnyű.
Illusztráció – Fotó: St. Thomas Aquinas Catholic Church
Nagyböjtnek mindig a megtérés, a megújulás vágyával indulunk neki. Jól gondoljuk, hogy tisztátalanok vagyunk, van amitől megtisztulnunk, van mit elhagynunk. Visszatérni újra és újra az Igéhez. Ahogy a testi böjttel tisztítom a testemet, annál inkább kell táplálnom a lelkemet Isten Szavával. Isten szavának elmélkedő olvasása közben megértem, amit Isten kér tőlem, nem a teljes bűntelenséget, hanem az igyekezetet, amelynek a gyümölcse a bűntelenség lesz.
Nagyböjtre ajánlom megfontolásra Ferenc pápának idézett szavait: Térjünk vissza Istenhez, az Ő igéjén keresztül. Útmutatásként ferences lelkiségből ihletett szempontok a Szentírás elmélkedő olvasásához:
- Előkészület – a Szentlelket hívjuk segítségül, aki egyedül képes arra, hogy Isten szavának értelmét megvilágosítsa, és képessé tegyen bennünket annak figyelmes hallgatására, hogy nyitottak legyünk arra, amit Isten mondott, és arra, amit most kíván mondani nekünk.
- Isten szavának olvasása és hallgatása – ezen lépes a kiválasztott szöveg egyszerű olvasását jelenti, hogy így megértsük az Igét. Ezen olvasásának kitartónak kell lenni, akár többször is olvassuk el a szent szöveget.
- Isten szavának elmélyítése és befogadása – a harmadik lépésben érdemes kívülről is megtanulni egy kulcsfontosságú sort, amely éppen az olvasott szakasz lényegét foglalja össze. A megtanult szó gyökeret ver bennünk, és elkísér bennünket az egész nap folyamán.
- A szó „visszaadása” – végül egy dicsérő, hálaadó és áldó imádságban, kérő imában vagy könyörgésben kívánatos „visszadni” a Szentlélekben kapott Igét, magának Istennek, belefoglalva mindazt, amit adott az Ige által, amelyet magunknak és közösségünknek szóló jó hírként olvastunk, és amelyet meg is oszthatunk egymással.
- Buzgóság, mint a jó megvalósításának szándéka – az utolsó lépésben érdemes megfogalmaznunk néhány konkrét javaslatot, amely hozzáállásunkat, választásainkat és irányultságunkat hivatottak tisztázni; amelyek az Ige hallgatásából származnak, és segítenek, hogy a jó megvalósításának vágya növekedjék bennünk.
Isten igéjéről elmélkedve magunkévá tesszük a „jó szokást”, hogy ne csak nagyböjtben, hanem az év minden napján elmélkedjünk. A befogadott Szó felkészít a Szentség vételére, ahol az Ige eléri legnagyobb hatékonyságát. Fogadjuk be a Szentírás kimeríthetetlen kincsestárát.
Első közlésben a www.katolikus.ma honlapon jelent meg.