A mi Urunk, Jézus Krisztus a búcsúbeszédében az egységért is imádkozott: „Szent Atyám, nemcsak tanítványaimért könyörgök, hanem azokért is, akik a szavukra hinni fognak bennem. Egyek legyenek mindnyájan! Amint te, Atyám, bennem vagy és én tebenned, úgy legyenek ők is mibennünk, és így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem” (vö. Jn 17,20–21).
 |
| Fotó: Csúcs Mária és Csúcs Endre |
Jézus már nem a tanítványokért imádkozik, hanem azokért, akik a szavukra hinni fognak Benne, a jövő Egyházáért, érettünk is, akik a csíksomlyói pünkösdi nagybúcsún a Kis- és Nagysomlyó közötti nyeregben a Hármashalom-oltár körül összegyűlünk. Jézus a szeretet és a szeretetszolgálat egységére gondol, amellyel viseltetnünk kell egymás iránt, de amelynek ugyanakkor nap mint nap tapasztaljuk a hiányát. Miért? Mert rosszra való hajlandóságában az ember önzővé válik, amely az egységnek a megbontója.
A közösségben való zarándoklás, az együtt imádkozás és éneklés, a találkozás Istennel, felebaráttal és önmagammal, megtapasztaltatja azt az egységet, amelyet Isten maga ültetett el bensőnkben – egynek lenni mindabban, amire a tökéletes egység, a Szentháromság, az Egység Lelke által indít és inspirál. Így szeretetben elköteleződve, a közért való tenni akarásban, a szolgálatban húzó emberekké válnánk, olyanokká, akik Isten akaratával együttműködve egyház- és nemzetformálókká is válnának. Ebbéli törekvésünkben akar az idei csíksomlyói nagybúcsú is segíteni bennünket, és minden jó szándékú zarándokot.
„Legyen nekem a te igéd szerint” – üzeni az idei év mottója a csíksomlyói kegyhelyen. Mária, a Szentírás tanúsága szerint felismerte és igent mondott az ő élethivatására, így kiteljesedett az élete. Számunkra is ez az út egyénileg és közösségileg. Imában keresni Isten akaratát. Azonban gondosan meg kell tisztítanunk látásunkat, hogy az eseményeken túl az Atya akaratát tudjuk szemlélni. Minél több a kötelességünk, feladatunk, annál inkább meg kell állnunk az egyetlen forrásnál: Jézus Krisztusnál. Ő az, aki erőt ad. Az erő tőle jön. Az Úr a segítségemre siet. A Jézus Krisztusba vetett hit annak az eleven hitnek a modellje, amiből tettek fakadnak, cselekedetek származnak. Ekkor már nem cselekedeteink mennyisége a lényeges, hanem a szeretet, aminek ereje Jézus Krisztus által átformálja tetteinket. Ez utóbbi bármilyen kicsi is, lehetővé teszi számunkra, hogy Jézussal építsük Isten Országát. Ennek a magatartásnak a beteljesítője Jézus Krisztus, akit üdvözítőnek vallunk, akit követni akarunk. „Aki bennem marad és én őbenne, az bő termést hoz, hisz nélkülem semmit sem tehettek” (Jn 15,5–6). „Kényemnek-kedvemnek kiszolgáltatva, feláldozva, végtelenül törékeny módon, visszafogott síráshoz hasonlóan, szívbe markoló hangon kéri a segítségemet, és ebben a könyörgésben valami parancsoló rejtőzik: nyomorúsága nem szánalmat vált ki belőlem, hanem kényszerít, mikor azt parancsolja, siessek segítségére” (A. Finkielkraut).
Kérjük az Egység Lelkét, siessen segítségünkre, hogy hinni tudjuk, hogy a szeretettel végzett szolgálat gyümölcsöt terem, maradandót, és segítsen felismernünk élethivatásunkat, küldetésünket egyházunkban, nemzetünkben, társadalmunkban, amelyben élnünk kell. Tudjuk félretenni a hamis, egységre nem vezető szavakat és tetteket, tisztán, őszintén tudjunk beszélni arról, Aki és Ami összeköt bennünket, arról, amit a szeretetszolgálatban meg kell tennünk.
Urbán Erik OFM
A cikk nyomtatásban a Csíki Hírlap 2018. 05. 18. számában jelent meg