Örömhírt hozott

Örömhírt hozott

„Térjetek meg és higgyetek az evangéliumban” (Mk 1, 14-20) – hangzik az Úr Jézusnak a felszólítása felénk. Mit is értünk az evangélium kifejezésen. Sokszor használjuk az evangélium szót, az újszövetségi szentírásban – bár az 27 könyvet tartalmaz, mégis a négy evangélium – Máté, Márk, Lukács és János-, adja a gerincét az újszövetségi Szentírásnak. Ha ez az evangélium, akkor egy könyv az evangélium? Vagy éppenséggel az evangélium, a szó, amit felolvasunk vasárnapról vasárnapra, hétköznapról hétköznapra, vagy otthon kezünkbe vesszük a szentírást, vagy éppen az okostelefonnak az applikációjáról olvassuk a Szentírást, az lenne akkor az evangélium? Mi is az evangélium? Az evangélium szónak örömhír a jelentése, Jézus örömhírt hozott. Vagyis az Úr Jézus azt akarja, hogy öröm legyen az életemben. 
Amikor ötszáz évvel ezelőtt Luther Márton reformot hajt végre az egyházban, akkor ő azt mondta, és ez lett a mottójuk: „Vissza az evangéliumhoz, vissza a keresztyénség ősforrásához, vissza Jézus tanításaihoz.” Evangélikusok – innen is kapták a nevüket. Nekünk is újra és újra ezt a reformot végre kell hajtani az életünkben. Meg kell reformálnom az én keresztény életemet személy szerint. Nem másét, sem azt a szűk közösségét amiben élek, hanem a magam életét. Egyre inkább arra jövök rá, hogyha én a szerzetesi közösségben akarok valamit tenni, azt magamon kell el kezdenem, nem a másikat bírálnom, másikat néznem, hanem önmagamon kezdem el a változást. Ha változást akarsz, légy te az első, aki változtatsz az életmódodon.
Meghívás történeteket is hallottuk. Az Úr Jézus, négy férfit meghív az Ő követésére. Érdekes mód, nem azt mondja, hogy ti most eddig halászok voltatok, és most valami egészen mást fogtok tenni, hanem azt a foglalkozást, amiben jók voltak ezek a férfiak, meghagyja nekik, csupán „csavar” rajtuk egyet, ezután „emberhalászok” lesznek. Saul, akiből Szent Pál lesz, nem veszi el Saulnak a megtérése után azt a vehemenciát, azt az erős tenni akaró szellemiséget, amellyel a keresztényeket üldözte, hanem meghagyja ezt. Pálban is megmaradnak ezen tulajdonságok, csak „csavar” rajtuk egyet, ugyanazzal az erővel, azzal a szenvedéllyel, amellyel üldözte a keresztényeket, most hirdeti a feltámadt Üdvözítőt. A bűnös nőnek, azt mondja Jézus, hogy sok bűne bocsáttatott meg, mert nagyon szeretett, és a nőknek ezt a szeretetét, amit maga a nőiesség ad a világnak, vagy a nőiességből kifolyólag kapjuk azt a szeretetet, amit a nők adnak a világnak, azt az Úr Jézus nem veszi el ebből a bűnös nőből sem, hanem megerősíti. Megerősíti a szeretetben, de „csavar” rajta egyet – menj, és amit eddig szerettél, pont annak az ellenkezőjét szeresd, de ugyanazzal a szenvedéllyel.
Az Úr Jézus bennünk is ezt erősíti meg, amiben a legjobbak vagyunk. Hogy ez a meghívás lemondással jár? Persze. Minek a lemondásáról? A gőgömről, a dühömről, a hirtelen haragomról, a túlzott szenvedélyeimről és arról, hogy nem akarok odafigyelni másokra, túlságosan csak önmagamat szeretem, mert amikor ezekről valamelyest le tudok mondani, akkor bele költözik az az öröm az életemben, és a közösség életébe, amelyet az Úr Jézus hirdet. „Térjetek meg és higgyetek az örömhírben, az evangéliumban.” Itt mutatkozik meg az a Szentháromságos dimenzió, mert ha bennem öröm van, akkor öröm lesz körülöttem is, vagyis közösség jön létre. Szentháromságos egy Istennek a közössége, ott lesz a szerzetes közösségemben, a te családodban, a munkahelyen és ahol megfordulunk, a hétköznapi életben.
U.E.OFM 
Kép: www.salemnet.vo.llnwd.net
error: Content is protected !!