Immár az első adventnek, a Krisztus-várásnak csak az emlékét ünnepeljük. Bár Karácsonyt, Jézus születését évről-évre megünnepeljük azért, mert emberek vagyunk és nekünk van szükségünk arra, hogy évről évre a visszatérő ünnepeket megüljük, azok üzenetét minél jobban befogadjuk. Azonban tudjuk, hogy az egyházi év nemcsak körkörösen forog, hanem spirálszerűen felfelé ível és minden egyes Karácsonnyal, húsvéttal, pünkösddel a keresztény ember több kell legyen.
De várjuk Krisztus második eljövetelét, főleg a vele való találkozást, és erre figyelmeztet az evangélium (Mk 13,33-37) – nem tudjátok sem a napot, sem az órát, virrasszatok. Ez nem valami olyant jelent, hogy akkor a keresztény embert nem alszik, vagy nem tud nyugodtan aludni, csak bóbiskol, mert bármikor megjöhet a ház Ura, hanem inkább arra vonatkozik, hogy akármilyen feladatot végzünk a hétköznapokon, azoknak a feladatok végzésében próbáljuk megélni az ünnepelt hitünket.
Advent első vasárnapján, főegyházmegyénkben az Ifjúság évét hirdetjük meg. Mai vasárnappal, kezdetét veszi az Ifjúság éve, hiszen „Szentatyánk, Ferenc pápa a 2018-as rendes püspöki szinódust a „Fiatalok, a hit és a hivatástisztázás” témában hirdette ki. A világegyház szándékához kapcsolódva a Gyulafehérvári Főegyházmegye a 2018-as pasztorális évet a Fiatalok a hit útján témában tervezi meg”.
Fiatalnak lenni, nagyon jól tudjuk soha nem volt könnyű, hiszen mindig ott vannak a komoly nehézségek a felnőtté válás folyamatában. Az akart vagy akaratlan változások, a belső és külső elvárások, a szerelem, a barátság, az iskola, a munka kiválasztása, mind-mind állandó problémának, fejtőrések. Nem könnyű egyik korban sem fiatalnak lenni. Nem könnyű ma sem, nem volt könnyű nekünk sem, de valószínű hogyha visszatekintünk a családfánkra, akkor minden kor fiataljának meg volt a maga kihívása, a maga kísértése, a maga szépsége, boldogsága.
Egy érdekes olvasmányt találtam, mit hallunk ma, nap mint nap a mai fiatalokról… – Mit hallunk ma nap mint nap a fiatalokról? Például efféle kiábrándító megnyilatkozásokat:
„Fiatalságunk […] rosszul nevelt, fittyet hány a tekintélyre és semmiféle tiszteletet nem tanúsít az idősek iránt. Manapság fiaink […] nem állnak fel, amikor a helyiségbe belép egy idős ember, feleselnek a szüleikkel és fecsegnek ahelyett, hogy dolgoznának. Egyszerűen kiállhatatlanok.”
„Nem táplálok többé semmiféle reményt országunk jövőjét illetően, ha holnap a mai fiatalság kerül hatalomra, mert ez a fiatalság kibírhatatlan, nem ismer mértéket, egyszerűen rettenetes.”
„A világ válságos helyzetbe került. A gyermekek nem hallgatnak többé a szüleikre. Nem lehet messze a világ vége.”
„A fiatalság velejéig romlott. A fiatalok elvetemültek és semmirekellők. Sohasem lesznek olyanok, mint a régi idők fiatalsága. A mai fiatalok nem lesznek képesek megőrizni kultúránkat.”
Mintha a legfrissebb újságcikket olvasnánk. Azonban az első idézet Szókratésztől való (Kr.e. 470-399), a második Hésziodosztól (Kr.e. VII. sz. első fele), a harmadik egy egyiptomi szerzetestől (2000 éve), az utolsó pedig több mint 3000 éves, Babilon romjai között találták egy égetett agyagtáblán. (Forrás: J. M. Petitclerc, szalézi pap, fiatalokevangelizációjáról szóló könyvéből)
Tehát bátran mondhatjuk, hogy nincsen új a nap alatt, mégis a világ fenn maradt sok ezer éven keresztül, amint hallottuk az idézetek nem teljesültek be.
A csíksomlyói kegyhelyen a 2018-as év mottója: „Legyen nekem a Te igéd szerint” (Lk 1,38
Nagy felelősségünk van nekünk, nektek, akikre rá bízta a Jóisten a gyermekeket, hiszen a gyermek a családban szocializálódik, ott tanul meg kapcsolatot teremteni, ott lesi el, hogy hogyan szeretik egymást a szülők, hiszen mindannyian családban nőttünk fel, ott tanuljuk meg a rokoni kapcsolatokat, hogyan kell viselkedni a szomszédokkal, a barátokkal szemben és lehetne folytatni, hogy mennyi mindent ott tanulunk meg a családban. Majd következik az oktatás, bölcsőde, óvoda, iskola, és a keresztény ember a többletet akarja adni, elküldi hittan órára, miután ő az alapokat lerakta, a hitbeli alapokat is, utána tovább adja, rá bízza az egyházra, hogy „most ti neveljétek a hitben felnőtté, felelősségteljesen gondolkodóvá”.
Nagy a felelősségünk, ezért most így az Ifjúság éve kezdetén imádkozzunk mindannyian azért, hogy a Jóisten tegyen képessé bennünket, hogy valóban jó példaképek tudjunk lenni. Tudjuk segíteni őket útjukon szeretetünkkel, imáinkkal, és életünk tanúságtételével.
U.E.OFM
Kép: www.madonnadellaselva.net