János evangéliumának egyik gyönyörű szép szakasza (Jn 4,5-42). Egyházunk minden nagyböjt harmadik vasárnapján lehetőséget kínál, hogy ezt az evangéliumi szakaszt olvassuk fel. Az idei évben kötelező, de jövőre és azutáni évben pedig ezt lehet választani. Az az érzésem, mintha a szamariai asszony, egy igen jó bérmálkozás előtti felkészítőn venne részt. Találkoznak, és Jézus elkezdi tanítani. Mielőtt az asszonynak a lelki kútját, az életének a kútját megtisztították, ami ott benne volt, az asszony életéből a rosszat az Úr elveszi, Ő irgalmában lehajolt hozzá, megtisztította az életét, azt a kutat, amelyből valóban a Szentlélek közreműködésével az élő víz fakad, amely táplálja az ő hitét. És ahogy folyik ez a bérmálkozási felkészítő, ez az asszony nagyon jó tanítvány, hiszen kérdez is, nemcsak hallgat, hanem elgondolkozik rajta és kérdez: „Itt, vagy Jeruzsálemben kell imádni az Atyát?” – és Jézus mit válaszol – „Eljön az idő, amikor lélekben és igazságban imádják az Atyát.”
Eljött az idő, amikor lélekben és igazságban imádjuk az Atyát, itt és most. Hiszen a lélek, a Jóistennek a valóságára mutat, az igazság pedig János értelmezésében szintén az életre utal, hiszen az Úr Jézus magáról mondja, hogy „Én vagyok az igazság, aki életet hozok”. Kell hozzá a Szentlélek. A Szentleckében (Róm 5,1-2.5-8) Szent Pál apostol gyönyörűen beszélt erről, hogy a Szentlélek milyen küldetést ad mindannyiunk számára. Jórészt mindannyian meg vagyunk bérmálva, eljutottunk oda, hogy felvegyük a bérmálkozás szentségét. Említésül, ennek a nőnek már van némi hitbéli tapasztalata, mintha az elsőáldozó hittanórán már részt vett volna, hiszen tudja, hogy majd eljön Krisztus, és Ő mindenre megtanít, amire szükségünk van. Benne van a várakozás, és utána a hitnek a teljességére jut: – megkapja a Szentlelket, megkapja az erőt ahhoz, hogy változtasson az életén, változtasson az élet formáján – ez az asszony erős lesz, és amint olvassuk, mindjárt tenni akar a közösségért, elmegy és tanúságot tesz Krisztus mellett. Annyira meggyőző az ő tanúságtétele, hogy mások is eljönnek, hallgatják Krisztust, és ők is hittre jutnak. Gyönyörű élettörténet, mindannyiunknak az élettörténete ez kell, vagy kellene hogy legyen. Emlékezzünk vissza a bérmálás szentségére, szítsuk fel magunkban a kegyelmet, azt, hogy a Szentlélek ajándékát megkapva, hitünkben megerősödjünk, az erősség lelkét, a bátorság lelkét megkapjuk, és tenni akarjunk a közösségért, úgy az egyházért, mint nemzetünkért, a társadalomért. Mert ez abból fog fakadni, hogy lélekben és igazságban imádjuk az Atyát, vagyis odafigyelek a testemre, a testemből templomot formálva, ahogy a Szentlélek temploma a mi testünk, és ebben a templomban csendben elbújva imádjuk az Atyát lélekben és igazságban. Imáinknak fokmérője pedig a mindennapi tetteinkben fog megmutatkozni.
Urbán Erik OFM