Inkább mit?

Inkább mit?

Minden évben, hamvazószerdán ugyanaz az evangéliumi szakasz hangzik el (Mt 6,1-6.16-18) – Jézus figyelmeztet a böjtölés hármasságára. A jó böjtölés az, amikor erre a három talapzatra helyezzük: IMÁDSÁG, maga a BÖJT és a RÁSZORULÓKON VALÓ SEGÍTÉS. Amikor az Úr Jézus a böjtről beszél, ugyanúgy beszél róla, mint az imádságról. Nem azt mondja, hogy ha akartok vagy amikor kedvetek van, vagy amikor szeretnétek, hanem amikor TI böjtöltök, amikor TI imádkoztok. Feltételezi, hogy a tanítvány és ebből kifolyólag minden keresztény ember, böjtöl. Amikor valaki böjtölni kezd, vagy nagyböjt elején, vagy az évnek más részén, az Isten lelkétől megilletődve úgy érzi, hogy életmódot kell változtatnia és ilyenkor kérdez: Hogyan kezdjem el a böjtölést? Mi a jó böjtölés? Mi az ami káros a böjtölésre? Mi az amitől óvakodni kellene a Nagyböjt idején?
Amikor a böjtre gondolunk, az olyan mint az imádság, legalábbis olyan kellene hogy legyen.
Rendes körülmények között, a böjt hozzátartozik a lelki életünkhöz és érezzük a mindennapokban, hogy ez nem könnyű. Nem könnyű lemondani valamiről, megvonni valamit a testemtől azért, hogy a lélek “szárnyalni” tudjon, szabaddá tudjon válni. A böjtölés az imához hasonlóan, a szellemi képzésnek a része kell hogy legyen. 
Hittel kell belefognunk. Isteni utasítás bátorít bennünket a böjtölésre, hiszen újra és újra tudatosítsuk magunkban, hogy a böjt része a keresztény ember életének. Ne várjunk arra, hogy valami vészhelyzet, vagy katasztrófa álljon be az életünkbe és ezért kezdjünk el böjtölni, hanem akkor kezdjünk el böjtölni, amikor lelkileg még kiegyensúlyozottak vagyunk, amikor lelkileg még talán nem érezzük ennek a fontosságát. Akkor kell elkezdeni, amikor az egyensúly még megvan az emberben. Kezdetben, ne tartsunk hosszú böjtöket, olyan böjtöket válasszunk, olyan lemondást, amit elsősorban megbeszéltem előtte a Jóistennel imádságban.  Ha újra és újra visszatér gondolatainkban az a böjti forma, amit fel szeretnénk vállalni, és lelki béke van bennem, akkor szánjam el magam, a Jóistennek az áldása lesz rajtam. Egyébként, nagyon sokszor kudarcba fullad a böjtölésünk. Időt kell szánni a böjtnek az idején, a Jóistennel való beszélgetésre, a monológból – párbeszéd legyen. Ne restelkedjünk a Szentírást kezünkbe venni, vagy ha nem is vesszük otthon a kezünkbe, a Szentmisén elhangzott Szent szövegekből egy-egy mondatot vigyünk magunkkal és azt gyakran ismételgessük, gondolkozzunk rajta. A következő lépés ami segíthet, hogy legyen egy valós célja annak a böjtnek, és ha előtte megbeszéltem a Jóistennel, és lelki béke kíséri, akkor sikerül a böjtöm, a hitemet fogja erősíteni és azt fogom észrevenni húsvét hajnalán, hogy az én akaratom megegyezett a Jóistennek akaratával, vagy pedig felfedeztem az életemben, hogy mi az amit a Jóisten is elvár tőlem.

Következő lépése a böjtölésnek, hogy óvakodjunk a vallásos kérkedésektől, a dicsekvésektől, mert ha nem vigyázunk, ha nem párosul imával, jó cselekedettel, akkor gőgössé válunk. Többre fogom tartani magamat a másiknál, sőt, kérkedni fogok azzal, hogy én erről és erről lemondtam.

Amikor még növendékek voltunk a tanulmányi évek alatt, a közösség készült a nagyböjtre, és egyik testvér a következőket mondta: “Inkább egyél Nagyböjtben húst, minthogy a testvérednek a húsát egyed”. 
Először nem is értettük, hogy mit akar mondani. Utána többször elgondolkoztam, mennyire nagy igazság, valamiről lemondunk, kérkedünk vele, de környezetemnek az életét, akit a Jóisten rám bízott, vagy mellém adott, annak az életét megrágom, vagy ellehetetlenítem. Hogyha mindezt megtettük, akkor nevezhetjük magunkat haszontalan szolgáknak.

error: Content is protected !!