Az Árvácska Együttes karácsonyi koncertje és Éjféli szentmise
Hol mutatták be az első Istentiszteletet? Nem előkelő bazilikában, nem is Romának a katakombáiban, hanem Betlehemben, a pusztában, ahogy az evangélium megjegyezi, abban a barlangban, istállóban ahol a Boldogságos Szűz Mária világra hozta az ő Szent Fiát. Virrasztunk a szent éjszakán, virrasztunk mi is együtt a pásztorokkal, akik virrasztottak nyájaikat őrizve, és a pásztoroknak angyal jelenik meg – hiszen az első istentiszteleten mennyei kórus énekelt „Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön minden jóakaratú embernek”.
Dicsőség, békesség, a kettő nem összekeverendő, ha megadjuk Istennek a dicsőséget, akkor mi lelkünkbe is bele költözik örökre a békesség. Elgondolkodtam azon is, hogy az angyal nem kényszeríti a pásztorokat, hírül adja hogy „megszületett a Megváltótok”, elmondja a jelet amit látni fognak – egy gyermeket pújába takarva, jászolban fektetve, és úgy hagyja a pásztorokat, nem is küldi őket, hogy menjetek, nézzétek meg, hódoljatok az újszülött Király előtt, vigyetek Neki ajándékok – semmit sem mond. Ugyancsak a csillag mi kényszeríti a Bölcseket, hogy „gyertek, mert ha nem, akkor valami égi jel fog feltűnni számotokra, ami nem lesz kedvező”, nem kényszerít, az Isten nem kényszerít engem, nem kényszerít téged, meghagyja az én szabad akaratomat. Kinyilatkoztatás az Igazság, aki Életté és Úttá válik számukra és rajtuk áll, hogy mit teszünk a felismert Igazsággal. Megtapasztalom! Ha megtapasztalom, akkor megértek belőle valamit! Ha valamit megértettem, akkor ígéretet hozok és eldöntöm, hogy jobban megakarom-e ismerni? Vagy pedig megnézem, úgy hagyom és tovább megyek? Az Isten nem kényszerít, nem kényszerített ide sem benneteket, hogy eljöjjünk az éjféli szentmisére, a kegytemplomba. Biztos mindannyian, azon túl, hogy hagyományainkat megőrizzük, mert fontosak, reméljük, hogy a hitünk újra ébred (életre kel) minden egyes karácsonykor, a betlehemi gyermek iránt, aki jótékonyságból – hiszen Szent Pál apostol azt írja, hogy „Ismeritek Krisztusnak a jótékonyságát, noha gazdag volt, értetek szegénnyé lett, azért hogy szegénysége által ti meggazdagodjatok” – Kiért? Értetek! Hol hangzik el az a szó még a Szentmisében: „Ez az én Testem, ez az én Vérem, mely értetek adatik”. Krisztus értetek lett szegénnyé, hogy megszabadítson bennünket. És ma is Krisztus szegénnyé fog válni, ebben a szentmisében, amint egykoron az Atya kebléből, öléből, leereszkedett a Szűzanya méhébe, ugyanúgy fog leereszkedni ma is, a kenyér és a bor színe alatt közénk. Ez az a gazdagság, ez a lelki gazdagság, ez vonz bennünket, mert Isten elküldhette volna a Fiát, rettenetes bíróként, akit mi kitágult szemekkel nézhettünk volna, de nem, Ő meztelen gyerekként jött közénk, hogy ne féljünk tőle, azért hogy közel menjünk hozzá, azért hogy merjük őt babusgatni, merjük az Istent tegezni, merjünk hozzá imádkozni, nevén szólítani, és hagyjuk hogy Ő engem is a nevemet szólítson – hiszen az a legjobb imádság, amikor azt érzem, hogy Isten a nevemen szólít. Ha ebből egy picit is megértünk, akkor a kereszténységnek a lényegét értsük meg. Az Ő szegénysége által mi meggazdagodunk, paradoxon, de az isteni logika az egészen másképp működik mint az emberi, és hogy vágyunk erre a lelki gazdagságra, erre bizonyítékok vannak – hiszen ma is vannak olyan fiatalok, akár férfiak, akár nők, fiúk és lányok, akik merik vállalni a hivatásukat és el köteleződnek, életüket a Jóisten tenyerébe helyezik. Ma is van szép számmal olyan család, akik hála a jó Istennek, itt Erdélyországban is, akik ebből a lelki gazdagságából táplálkoznak akkor, amikor családjukért vállalt gondjukat, minden köznapon felvállalják és teszik azt, amire a Jóisten hívta őket. Ma is bizonyítéka annak, hogy azok a magukra hagyott nagyon beteg emberek, akik ki tudnak tartani a hitükben, egészen az utolsó pillanatig. Az isteni logika az másképp működik, Ő szegénnyé lett, mi pedig meggazdagszunk, és ezért tudjuk hivatásként tudjuk élni életünket, ezért tudjuk az életet tovább adni, és ezért tudunk kitartani egymás mellett szeretetben. Ne feledjétek, hiszen ismeritek Jézus jótékonyságát – noha gazdag volt, értetek szegénnyé lett, hogy szegénységből meggazdagodjatok.
Dicsőség, békesség, a kettő nem összekeverendő, ha megadjuk Istennek a dicsőséget, akkor mi lelkünkbe is bele költözik örökre a békesség. Elgondolkodtam azon is, hogy az angyal nem kényszeríti a pásztorokat, hírül adja hogy „megszületett a Megváltótok”, elmondja a jelet amit látni fognak – egy gyermeket pújába takarva, jászolban fektetve, és úgy hagyja a pásztorokat, nem is küldi őket, hogy menjetek, nézzétek meg, hódoljatok az újszülött Király előtt, vigyetek Neki ajándékok – semmit sem mond. Ugyancsak a csillag mi kényszeríti a Bölcseket, hogy „gyertek, mert ha nem, akkor valami égi jel fog feltűnni számotokra, ami nem lesz kedvező”, nem kényszerít, az Isten nem kényszerít engem, nem kényszerít téged, meghagyja az én szabad akaratomat. Kinyilatkoztatás az Igazság, aki Életté és Úttá válik számukra és rajtuk áll, hogy mit teszünk a felismert Igazsággal. Megtapasztalom! Ha megtapasztalom, akkor megértek belőle valamit! Ha valamit megértettem, akkor ígéretet hozok és eldöntöm, hogy jobban megakarom-e ismerni? Vagy pedig megnézem, úgy hagyom és tovább megyek? Az Isten nem kényszerít, nem kényszerített ide sem benneteket, hogy eljöjjünk az éjféli szentmisére, a kegytemplomba. Biztos mindannyian, azon túl, hogy hagyományainkat megőrizzük, mert fontosak, reméljük, hogy a hitünk újra ébred (életre kel) minden egyes karácsonykor, a betlehemi gyermek iránt, aki jótékonyságból – hiszen Szent Pál apostol azt írja, hogy „Ismeritek Krisztusnak a jótékonyságát, noha gazdag volt, értetek szegénnyé lett, azért hogy szegénysége által ti meggazdagodjatok” – Kiért? Értetek! Hol hangzik el az a szó még a Szentmisében: „Ez az én Testem, ez az én Vérem, mely értetek adatik”. Krisztus értetek lett szegénnyé, hogy megszabadítson bennünket. És ma is Krisztus szegénnyé fog válni, ebben a szentmisében, amint egykoron az Atya kebléből, öléből, leereszkedett a Szűzanya méhébe, ugyanúgy fog leereszkedni ma is, a kenyér és a bor színe alatt közénk. Ez az a gazdagság, ez a lelki gazdagság, ez vonz bennünket, mert Isten elküldhette volna a Fiát, rettenetes bíróként, akit mi kitágult szemekkel nézhettünk volna, de nem, Ő meztelen gyerekként jött közénk, hogy ne féljünk tőle, azért hogy közel menjünk hozzá, azért hogy merjük őt babusgatni, merjük az Istent tegezni, merjünk hozzá imádkozni, nevén szólítani, és hagyjuk hogy Ő engem is a nevemet szólítson – hiszen az a legjobb imádság, amikor azt érzem, hogy Isten a nevemen szólít. Ha ebből egy picit is megértünk, akkor a kereszténységnek a lényegét értsük meg. Az Ő szegénysége által mi meggazdagodunk, paradoxon, de az isteni logika az egészen másképp működik mint az emberi, és hogy vágyunk erre a lelki gazdagságra, erre bizonyítékok vannak – hiszen ma is vannak olyan fiatalok, akár férfiak, akár nők, fiúk és lányok, akik merik vállalni a hivatásukat és el köteleződnek, életüket a Jóisten tenyerébe helyezik. Ma is van szép számmal olyan család, akik hála a jó Istennek, itt Erdélyországban is, akik ebből a lelki gazdagságából táplálkoznak akkor, amikor családjukért vállalt gondjukat, minden köznapon felvállalják és teszik azt, amire a Jóisten hívta őket. Ma is bizonyítéka annak, hogy azok a magukra hagyott nagyon beteg emberek, akik ki tudnak tartani a hitükben, egészen az utolsó pillanatig. Az isteni logika az másképp működik, Ő szegénnyé lett, mi pedig meggazdagszunk, és ezért tudjuk hivatásként tudjuk élni életünket, ezért tudjuk az életet tovább adni, és ezért tudunk kitartani egymás mellett szeretetben. Ne feledjétek, hiszen ismeritek Jézus jótékonyságát – noha gazdag volt, értetek szegénnyé lett, hogy szegénységből meggazdagodjatok.