Szeretném úgy megközelíteni a feladataimat, a munkámat, hogy Isten éppen most is az üdvözítő szándékát végzi. Még akkor is, ha nem minden az én elképzelésem szerint történik, vagy közbeszólnak mások rendelkezései, dolgai. A szabadulás felé vezető út eleinte lefelé vezet. Isten először azt tárja fel, ami rossz, hogy előtűnjön az alatta rejtőző jó is, amit addig eltakart a sötétség. Meg akarja láttatni velem, hogy „árnyék mögött fény ragyog, nagyobb mögött még nagyobb és amire tekintek az vagyok” /Gyökösi E./. Hányszor rójuk fel magunknak, hogy lázadoztam Isten ellen, mert nem úgy történnek a dolgok az életemben ahogy én szeretném. Ilyen kor nem figyelünk arra, hogy Isten mellettünk áll, bátorít bennünket, együtt érez velünk, erőt ad és biztat. Nem egyszer látunk olyat, hogy egy életen át lázadoznak Isten ellen, és amikor beérik életük az aratásra Isten ölében pihennek meg. „Mikor elhagytak,/ Mikor a lelkem roskadozva vittem,/Csöndesen és váratlanul/ Átölelt az Isten.” /Ady: Az Úr érkezése/. Minden teher, fájdalom és szenvedés, még a legkilátástalanabb is, a szabadulás lehetőségét hordozza magában. Bíznom kell ebben; időnként még mások helyett is.
„Ezt mondják majd: »Csak az Úrban van üdvösség és erő; hozzá térnek megszégyenülve mind, akik ellene lázadoztak. Az Úrban igazul meg és dicsőül meg Izrael minden ivadéka.«”/Iz 45, 24-24/.
Feladat: Mit kérjünk Úrtól, akiben az erő és üdvösség van? Két dolgot: hogy helyesen lássuk az eseményeket és tárgyilagosságra tanítson, hogy jól lássuk az arányokat. Gondoljak néhány olyan helyzetre amikor nem az elképzelésed szerint történtek a dolgok, de amikor túl tudtam nézni a magamba zárkózásomon – ha hiszem, hogy Isten az javamat és az üdvösségemet akarja –a maga helyére kerültek a dolgok.