„Ezt mondja az Úr, a te Megváltód, Izrael Szentje: Én az Úr, a te Istened tanítalak arra, ami jámborrá tesz, ami arra az útra vezet, amelyen járnod kell. Bárcsak ügyeltél volna törvényemre, akkor boldogságod hasonlítana a folyóhoz, és igazságosságod a tenger hullámához. Nemzetséged annyi volna, mint a föveny, és ivadékod, mint a homokszem. Neved sohasem tűnne el, és nem halványodnék el szemem előtt” /Iz 48,17-19/.
A Teremtés könyvének első lapjain már arról olvassunk, hogy az első emberpár bizalommal volt egy ismeretlen iránt /vö. Ter 3, 1-24/, aki a vesztüket okozta. Kevés információ birtokában, rábízták magukat az Úr helyett az ismeretlenre és maradtak a csalódottság, becsapottság, megtévesztés keserű tudatával.
Azonban ha rá merem bízni magam a Vezetőre, ha megvan a Vezető és vezetett közötti bizalom, még ha számomra olykor egyenesnek, olykor kanyargósnak is tűnne az út, amely néha nagyon egyértelmű, de legtöbbször nehéz megérteni, összességében mégis egyenes és a javamat, kiteljesedésemet szolgálja. Mi is jelenet a bizalom? A Magyar Katolikus Lexikon a következőképpen határozza meg: „bizalom: a remény alapja, hit a másik fél jóindulatában. Akiben bízunk, arról szilárdan hisszük, hogy kész és tud is rajtunk segíteni, föltárt gyengeségünkkel nem fog visszaélni. A megelőlegezett bizalom a nyitottság, a kiérdemelt bizalom a megbízhatóság.” A Vezető bizalmunkba fogadása szavainak és kijelentéseinek minden kétely nélküli elfogadását is jelenti. Jelenti számomra azt is, hogy el akarok mélyedni hitemben, de nem csak a hitemben, hanem magában Istenben. Ő bizalmát megelőlegezte bennem akkor, amikor megálmodott és belém lehelte az élet leheletét tulajdon Lelkéből, most rajtam a sor, hogy részemről is elkezdjem építeni minden nap a belső elcsendesedésekben, a „belső várkastélyban” /Avilai S. Teréz/. Így fogom tudni azt az életformát, élethivatást választani, ami az Isten tanácsai szerint a legjobb számomra, ezt mindig belső béke fogja követni. Ezek apró csodák az életemben, a mindennapok csodái.
Feladat: Idézz fel néhány olyan eseményt az életedből, amikor egy-egy döntés előtt bizalommal Isten elé helyezted kételyeidet miközben ugyanaz az a megoldás, az út újra és újra kirajzolódott és lelki béke követte. Erősítették ezen apró csodák bizalmadat az Úr iránt? Miért?