„Kihez tudtok hasonlítani? És ki lehetne hozzám hasonló?” – mondja a Szent. Emeljétek föl tekinteteteket és lássátok: Ki alkotta mind a csillagokat? Ő, aki elvezeti seregüket, megszámolja őket, és nevén szólítja valamennyit; hatalma és nagy ereje miatt el nem marad egy sem. Hát nem tudod és nem hallottad még, hogy örökkévaló Isten az Úr? Ő teremtette a föld határait. Nem lankad el és nem fárad el, s bölcsessége kifürkészhetetlen. Erőt ad a fáradtaknak, és gyámolítja a kimerültet. Még a fiatalok is elfáradhatnak, ellankadhatnak, az ifjak is összeeshetnek erőtlenül. De akik az Úrban bíznak, új erőre kapnak, szárnyra kelnek, mint a sasok. Futnak, de nem fáradnak ki, járnak-kelnek, de nem lankadnak el” /vö.: Iz 40,25-31/.
Izajásnak a szavai a 120. zsoltárt idézik emlékezetembe: „Tekintetem a hegyek felé emelem…a segítség az Úrtól jön, aki az eget és a földet teremtette.” Gyöngyszemzsoltárnak is nevezhetnénk, megrendítően szép imádság. Szerencsések vagyunk, a „szent hegyre” emelhetjük tekintetünket nap mint nap. A hegyek és völgyek szépségeiben felfedezhető Isten lábnyomait, Istenhez azonban még fennebb kell emelkednem. Isten-kereső emberré válni, ebben a labilis világban amelyet kialakítottunk magunknak, vagy mások alakítottak és mi gondolkodás és megkülönböztetés nélkül átveszünk rá kell találnom egy pontra, a „Szegletkőre” /vö. ApCsel 4,11/, akkor többé nem fog inogni a lábam, mert tudom kitől és honnan, kihez és hová – Isten kezéből Isten kezébe.
Szárnyalni, mint a sasok – A sas, amellett, hogy János evangélista szimbóluma, a testi és lelki feltámadás jelképévé vált a keresztény jelképrendszerben. Nem erre várunk és vágyunk? Új erővel, szárnnyal az Úrban – amikor az izom, a külső erő meggyengül, vagy szabadságában fizikailag akadályoztatva van, nem egyszer olyan mély vallomásokról olvasunk, hogy a lélek Istenben szabad és szárnyal.
Feladat: Idézzek fel pár olyan helyzetet, helyet amikor és ahol szabadnak éreztem magam, amikor szárnyalt a lelkem. Fel kellet adnom ezért valamit? Valamitől megszabadultam, valamin túlléptem? Fogalmazzak meg egy imát, amelynek része az Utána való vágyakozás és az Előtte való kitárulkozás.