(Az Úr) irgalmas lesz irántad, amikor meghallja hozzá kiáltó szavadat; mihelyt meghallja, meg is hallgat. Bár a szenvedés kenyerét és a nyomorúság vizét adta neked az Úr, de ő, a te tanítód, nem rejtőzik el többé előled, és szemed látni fogja tanítódat. /Iz 30,19-20/.
A kegyelem idejéről szól Izajás jövendölése, paradicsomi gazdag termés lesz a földöm, az állatoknak bőséges takarmánya lesz. A próféta szava pedig a népet szíve gondolkodásának megváltoztatására buzdítja. A „tanító” már egyes számba van írva, nem lesznek már próféták, tanítók, csak egy Tanító lesz. A természet megváltozása csak a kerete mindannak, amit az Isten népének ad. A legnagyobb ajándék Isten részéről, hogy a második isteni személy lesz népe Tanítója. Ez remény is egyben, hogy megláthatjuk magát az Istent, az irgalmas Istent. „A szeretetnek ebben a sokféle formájú kivirágzásában észre lehet venni Krisztus irgalmas arcának a vonásait. De mit is jelentett a tanítványok számára irgalmasnak lenni? Jézus maga válaszol a kérdésre, két igével: megbocsátani és adni. Nyilvánvaló, hogy ez a szeretet mérhetetlen, míg a mi szeretetünk mindig hiányos. De amikor Jézus azt kéri tőlünk, hogy legyünk irgalmasok, mint az ő mennyei Atyja, akkor nem valami mennyiségre gondol! Azt kéri a tanítványaitól, hogy legyenek az irgalmasságának a jele, közvetítő csatornája és tanúja.” /Ferenc pápa/. Feladatunk szeretet és irgalmat vinni ebbe, az olykor kegyetlen világba.
Feladat: Tovább kell adnunk az irgalmas lelkületet, ez csak gyakorlással lehet. Az irgalmasság gyakorlása ma is, mint minden korban kihívás, hősiességet és találékonyságot kíván. Megtapasztaltam-e már azt, hogy amilyen mértékben kapok az Istentől, adok a testvérünknek és amilyen mértékben adok a testvérnek, olyan mértékben kapok az Istentől? Idézzek fel néhány ilyen irgalmas szeretetalkalmat.