Azon a napon az Izáj gyökeréből támadt sarj zászlóként áll majd a népek előtt. /Iz. 11,10/.
A zászlónak számos jelentését ismerjük, mint pl. összetartozásnak, odatartozásnak a jelvénye, alatta vonulunk ünnepségeinkre, megbecsülése hozzátartozik a hagyományainkhoz. A zászló az együvé tartozást, bajtársiasságot, azt a közösségi szellemet fejezi ki, amely jelképezi, hogy képesek egy közös cél érdekében felsorakozni, teljesíteni a küldetést, melyre vállalkoztunk, rámutat arra, hogy arra kell figyelni, ami a múltban gyökerezik, a jelenben tanít és a jövő nemzedéknek biztos reményt ad. Zászlóként áll Jézus a nemzedékek előtt, kihez odaözönlenek a népek, hogy tanítsa őket. Ki? Az akin „az Úr lelke nyugszik: a bölcsesség és az értelem lelke; a tanács és az erősség lelke; a tudás és az Úr félelmének lelke, s az Úr félelmében telik öröme. Nem a szerint ítél majd, amit a szem lát, s nem aszerint ítélkezik, amit a fül hall, hanem igazságot szolgáltat az alacsony sorúaknak, és méltányos ítéletet hoz a föld szegényeinek” /Iz 11,1-3/. Az, Aki arra tanítja az embert, hogy átitatódjék Isten legbensőbb ismeretével, gondolkodásmódjával, és a vele való együttműködésben és szövetségében részesedik Isten békéjéből.