Az Úr dicsősége lesz nekik a tető és a sátor a nappali forróság ellen, az szolgál védelemül és rejtekhelyül a vihar és az eső ellen. /Iz 4,6/.
János evangéliumának prológusában olvassuk, hogy Istennek ez e hűsége abban teljesedett ki, hogy e végén elküldte hozzánk a Fiát, Jézust, akiben Isten minden ígérete valósággá vált. Azt mondja Szent János: “az Ige testté lett, és köztűnk ütötte fel a sátorát”. Ebben a mondatban felsejlik számunkra Isten végtelen szeretete irántunk. Az Úr dicsősége megmarad fölöttünk nemzedékről nemzedékre és irgalmassága is megmarad. Zárójelben: („Petőfi A magyarok istene című költeményében a történelemnek pusztító vihar a metaforája, amelytől Isten átölelő karja, szent palástja óvja a magyar népet. Isten védelmet nyújt a magyarnak ezer éve (az ezres szám, eltekintve attól, hogy akkor valóban körülbelül ezer éve vettük fel a kereszténységet, nagyszerű metonímiája annak, hogy Isten időtlen idők óta gondoskodik a magyarságról, az Ő népe vagyunk). Ez a meg nem szűnő gondoskodás a 90. zsoltárt idézi: “Uram, te voltál nékünk hajlékunk [más fordításban: menedékünk] nemzedékről nemzedékre!” (Zsolt 90,2)”).
Feladat: Isten dicsősége, fölségemegérint? Istennek megadod a kellő tiszteletet? Alázattal fordulsz feléje mint Teremtőhöz a teremtmény?
U.E.OFM