Egy európai, egy nem európai ember beszélgetnek. Az európai ember azt mondja – ha te ide akarsz jönni a mi kontinensünkre, akkor neked asszimilálódnod kell – mire a nem európai ennyit válaszol – én asszimilálódnék, de mihez? Nektek már nincsen hitetek, elhagytátok a kultúrátokat, ti már integrálni bennünket nem tudtok.
Az apostolok kérik az Úrtól, hogy növelje bennük a hitet /vö: Lk. 17,5-10/.Miért, nem volt hitük? – dehogy nem, hát azért követték az Úr Jézust, mert volt már bizonyos hitük. Minket is, ha megkérdeznek, hogy van-e hitünk, hát hogyne lenne hitünk, azért vagyunk itt, azért vettük a fáradságot hogy vasárnap este, sok számos program közül, a szentmisét választjuk, azért mert van hitünk, azért jövünk el. Az is szép dolog, amikor azt mondjuk, hogy én, amiben megkeresztelkedtem, abban a hitben fogok meghalni, én nem változtatom, megtartom, megőrzöm. Ez is szép dolog, de talán, nem elég, mert hogyha a hitünk nem élő, nincsen hatással a cselekedeteinkre, a hétköznapi életemre az ünnepelt hitem, akkor az nem sokat ér. Nem sokat ér a hitem olyan szempontból, hogy nem add többletet a hétköznapi életemben.
Találtam egy rövidke, kicsi írást, és ez az írás arról szól, hogy mi az, ami növelheti a mi hitünket. Az apostolok kérték az Urat, az Úr Jézus pedig elmondja, hogy milyen hitre van szükség – és ez a rövid írás arról szól, hogy először Isten egy álmot álmodik meg számomra, egy dolgot, és én is gondolkozok – Hogyan alakítsam az életemet? Megtegyem-e? Ne tegyem meg? Legyek-e szerzetes? Nősüljek-e meg? Szenteltessem-e pappá magamat? Gyermekeknek adjak életet vagy hány gyermeknek? – és ezeket lebonthatjuk egészen apró cselekedetekre és utána döntést kell hozni – Igen eldöntöm, hogy szerzetes leszek, hiszen hogy a jó Istennek is ez az akarata és nagy lelki békesség van bennem, jó megteszem. Harmadik lépés a várakozás, amikor Istenre várunk, hogy Ő a megfelelő időpontban cselekedjen a mi életünkben, aztán érezzük azt is, hogy hiába, ott van a hitünk, mégis, ahogy Márton Áron püspök atya fogalmazott egyik beszédében – A sós víz, az marja a hitetlenkedéssel a mi lelkünket, nehézségek, próbák, zsákutca, vissza fordulni, de ha nem teszed meg, akkor jön a szabadulás – Én ezt ajánlom akár ma esti rövid csendes elmélkedésnek, vagy a jövő hét bármely napján – Hol tartok én az életemben? Az álomnál? Álmokat szórok? Hogyan folytassam az életemet? Döntést kell hoznom? Vagy éppen várakozok? Nehézségek? Próbatételek? Zsákutcában fordult az életem? Vagy éppen a szabadulásnak az útját járom?
U.E.OFM