Június hagyományosan a papszentelések hónapja, számos egyházmegyében papszentelések voltak/vannak. És ez így van jól. Újra és újra, már-már közhellyé válva előkerül ilyenkor a téma: kevés a pap. Legalábbis az öreg kontinensen, itt, Európában. Valóban: ha Isten egy népet meg akar áldani, ha egy népen Isten áldása van, akkor jó papokat küld arra a helyre, ha pedig megbünteti, akkor rossz papokat küld, vagy egyáltalán nem küld.
Számos helyen és formában próbáljuk, próbálják megválaszolni a kérdést, mi az oka, hogy kevesen választják a papi hivatást. Attól függően, hogy a kérdést milyen oldalról próbáljuk megválaszolni, különböző válaszok szület(het)nek. Egyértelmű választ nem tudunk adni. Egy biztos, amit Jézus kért, hogy imádkozzunk a papi hivatásokért. Kérjétek az aratás Urát… Már meg is szoktuk, nem tulajdonítunk jelentőséget, megszokásból mondjuk, természetes, hogy elhangzik ez a felszólítás is. Vagy mégsem?
Lelkiismeret-vizsgálati kérdés, tényleg komolyan akarom gondolni, valóban hiszem azt, hogy az Isten jól alakítja népe sorsát, az „egyház hajóját”, hiszen kétezer év alatt hiába próbálkozott az ember tönkretenni, nem sikerült neki. Hiszek az Úr irgalmasságában és igazságában, amely kellő időben kisarjad népe körében, és az Úr meglátogatja népet a megfelelő időben. Az egyháznak az a feladata, hogy felismerje az Úr akaratát az adott időben, és együttműködjön vele. Kérdés mindig számomra, hogy sok pap kell-e, vagy inkább szent papok kellenek, akik önmagukat megszentelve másokat is megszenteljenek. Megérintettek a következő mondatok: „Isten országának elsődleges igehirdetője Isten maga. Ő az, aki küldetést ad apostolainak és mindazoknak, akik nyomában járnak, hogy hirdessék a mennyek országának evangéliumát. Ezért a fölösleges anyagi eszközök helyett, a tanítvány inkább azt keresse, hogyan lehet minél egyszerűbb és nyitottabb az Isten indításainak befogadására. Mielőtt hirdetjük, előbb hallgassuk az Isten szavát. Így lesz bennünk is, és környezetünk számára is hatékony szó.” Nem ez a lényeg, hogy szorosabb kapcsolatot alakítsak ki a szegény és alázatos Krisztussal? De igen. Lelki emberekké válni Istennel és Istenben. A pap imádkozzon önmagért és híveiért, a nép imádkozzon önmagáért és papjáért. Mindennapi imaszándékunk legyen. Szeretettel kell legyünk egymás iránt.
Rendtartományunk közösségeiben évek óta a reggeli és esti közös imaórában imádkozunk hivatásokért és a meglévő hivatások megmaradásáért. Segítse Isten az Ő szent akarata felismerésében mindazokat, akik alázatos és őszinte szívvel keresik Őt, hogy a sokféle hang között felismerjék a te szeretetednek hangját, és azt egyszerűségben és szeretetben kövessék. Atyánk, add meg mindnyájunknak, hogy a Lélek szabadságában és a testvéri közösség örömében szolgálhassuk az te országodat, és hogy soha ki ne aludjék követőid szívében a buzgó és állhatatos imádság iránti szeretet.
Jáki Teodóz bencés atya minden találkozásunkkor elmondta, hogy Jézus nem kérte, hogy cigánykereket vessünk vagy bukfencezzünk, semmilyen különös dolgot nem kért tőlünk, egyet kért, hogy imádkozzunk. Mély hittel kérjük minden nap, hogy Isten irgalmában látogassa meg az ő népét és áldja meg. Ha nagy és nehéz dolgot kért volna könnyebben megtennénk, de ő a leglényegesebbet kérte, hogy kitartóan imádkozzunk az Aratás Urához:
Jézusunk, lelkek örök pásztora,
tekints irgalmas szemmel szeretett nyájadra!
Urunk, mint árvák sírunk előtted!
Könyörögve kérünk, hogy a Boldogságos Szűzanya,
a Magyarok Nagyasszonya közbenjárására
adj nekünk papi és szerzetesi hivatásokat!
Jézusunk adj nekünk, a Te Szíved szerinti
papi és szerzetesi hivatásokat! Ámen.
U.E.OFM