A láthatatlan világ szeretetére gyulladjunk

Ami szépet látunk ezen a művészi festményen a csodálatos betlehemi éjszakáról, az mind ide kívánkozik a legszebb történet szemléltetésére. A sötétségben élő nép – az egész emberiség – nagy fényességet lát /Iz 60,1/. Csillag támad Jákobból. A messiási jövendölések csillagfénye derengett át Izrael egész területén, és sugárzása elárasztja az egész képet. A világosság, amely minden embert megvilágosít, a világba jött /Jn 1,9/. Szelíd fényessége a láthatatlant is megmutatja: az örvendező angyalok seregét. A pásztorokat elvezetik az eldugott kis faluba: Betlehembe, ahol a jászolban fekvő Gyermekben – a látható emberben – megmutatkozik a láthatatlan Isten. Hiszen az Ige megtestesülésének titka által a te dicsőséged új fénye ragyogott föl nekünk, hogy amikor látható alakban ismerjük meg az Istent, a láthatatlan világ szeretetére gyulladjunk általa. (Karácsonyi prefáció).. Ott együtt van a család, és a szeretet titka a maga boldog szépségében kinyilvánul Mária térdeplő alázatában, a gyermeket gondozó áhítatában. József, mint erős oszlop áll őrt vigyázva… nemcsak most, hanem majd a jövendő veszedelmek között is: az üldözés és a menekülés idején. Amikor Mária el-elgondolkodott a pásztorok szavain, újra és újra fölhangzott benne az örvendező angyalok éneke: Dicsőség a magasságban… Békesség a földön…

Ilyen érzés hatotta át a greccioi karácsony éjszakáját: a közelség, a valóság vágya, az az óhaja, hogy Betlehemet teljes jelenvalóságában tapasztalhassa meg, a gyermek Jézus születése fölötti öröm közvetlen élménye lehessen, és ezt összes barátaival megoszthassa. Celanoi Tamás, Ferenc első életrajz írója, erről a következőképp ír: „Íme, /Greccioban/ megsokasodtak a Mindenható ajándékai: Mert lám, a kisded Jézus sokak szívében egészen feledésbe merült; most ellenben Isten kegyelméből, szolgájának- Szent Ferencnek segítségével megint életre támadt, és kitörölhetetlenül mélyen belevésődött az emberek emlékezetébe” (1Cel,86). A greccioi éjszaka a karácsony titkát egészen új ajándékként adta a kereszténységnek. Ezáltal annak sajátos üzenete, különös bensősége és emberisége Istenünk emberszeretetét közölte a lelkekkel és a hitnek új dimenziót adott (Joseph Ratzinger).

Ferences kolostor és plébánia – Kaplony

Ezzel a lelkülettel szemlélve az oltárképet, különös jelenetekre figyelhetünk fel.

Lukács evangélista beszámol, hogy Betlehem környékén pásztorok tanyáztak a szabad ég alatt, nyájukat őrizték az éjszakában, akik elmentek és hódolatukat fejezték ki a Megváltó előtt. A festményen nem csak pásztorok hódolnak, a három férfi mellett ott van három nő is. Jelképezve, hogy mindannyiunknak el kell menni Betlehembe, ez alól nincs kivétel.

Mindannyiunknak a csúcsra kell feljutnunk, és mindenkiben meg is van ez a vágy, hogy feljusson a csúcsra. De arra a csúcsra amit a ma emberének a világ mutat, azon a csúcson nincs mindenkinek hely. Ezért egyre több a depressziós ember, mert mindenki nem tud oda feljutni. Az erősek világát építjük, a szabad versenyben a gyenge, az erőtlen, a kicsi, a szegény az mindig lemarad. Nem arra születtünk, hogy másokat eltapossunk, félrelökjünk másokat az útból, hanem arra, hogy adjunk és szeressünk. A szeretetnek ára van. Egy szép házasságnak ára van, az igazi házasélet olyan, mint egy szimfónia, ahol a szólamok nem harsogják át egymást, hanem egybefonódnak. Az igazi házasság az egy férfi és egy nő szinte emberfeletti remekműve. Nap mint nap kell hozzá a megbocsájtás, idő, szeretet, figyelem, önfeláldozás. A szép dolgoknak ára van. Ha áldozatot tudok hozni a szépért, az igazért, a szentért, a jóért akkor elfogok és elfogunk jutni a betlehemi jászolhoz.

A második szembetűnő dolog, hogy a pásztorok ruházata nem a korabeli, nem a pásztorok sajátos ruházatát viselik, hanem mindennapi emberekét. Jelképeznek ezek az alakok bennünket, a XXI. század emberét. Jelképeznek bennünket, akiknek szolidaritást kell vállalnunk felebarátainkkal, nemcsak azokkal akikkel jó együtt lenni. Akkor fog bennem minden üresség megszűnni, ha képes vagyok valóban közösséget vállalni minden rászoruló emberrel. Ki hogyan, milyen módon szorul rá a segítségre és a közösségre, azt mindenki maga tudja megmondani, ha körülnéz közvetlen környezetébe, és betekint saját szívébe. Hogy másokkal közösséget vállaljak, hogy mások terheit, fájdalmát átérezzük, saját fájdalmainkon keresztül érezzük át, saját szenvedéseink tanítanak meg. Soha ne gondolkodjunk a szabad versenyben, hanem abban a szeretetben, testvériségben amelyet Jézus hozott el a betlehemi éjszakán.

A harmadik sajátosság a festményen az ajándékok. A pásztorok, hódolatuknak kifejezéseként ajándékokat adtak a Kisjézusnak. A festményen sajátosak az ajándékok, nem bárányt adnak át, hanem egy tyúkot és tojást, jelképezve a mi ajándékainkat. Mi a mi ajándékunk a Kisjézusnak, mi az amit leteszek a közös asztalra, anélkül, hogy jutalmat várnék érte??? Ne azért tegyek le valamit a közös asztalra mert megtapsolják, mert megfizetik, hanem felelősségtudatból, nagylelkűségből, mert addig van jövőnk amíg vannak felelősséget érző és önfeláldozó emberek.

A közös ajándékokon túlmenően oda vihetjük a saját, egyéni ajándékainkat is. Azokat a dolgokat amelyekkel másoknak nem merünk előállni! Jézus olyan ajándékokat kíván, amelyekkel igazán magunknak teszünk jót, hiszen „elajándékozásuk” a mi életünket teszi könnyebbé!

Testvérem, ha valaki megbántott, és lelked összetört, mint egy cserépedény, akkor karácsonykor itt a helyed a jászolbölcső előtt, hogy átadhasd azt a Kisjézusnak! Ha az élet megviselt, és olyan terheket rakott rád, amelyeket már alig tudsz elhordozni, akkor gyere közel, és adj át belőle Jézusnak- majd ő segít neked a terheket cipelni! Ha gondjaid vannak, és baj ért, és úgy érzed, hogy már az sincs, aki meghallgasson, akkor itt a helyed, Jézus mellett: borulj le előtte, súgd meg neki bánatodat, és ő meg fog vigasztalni! Ha bűnös úton jártál, és vétkeztél, akkor is van, aki előtt kitárhatod szíved: gyere el, mondj el mindent, és „könnyül sorsod terhe rajtad”! Ha fiatal vagy, és tanácstalan, és életed zsákutcába jutott, akkor van, akinek elhozni kérdéseidet! Ha barna „hajadra ráhullott már a dér”, és esztendők mázsás súlya nehezedik rád, akkor is itt a helyed a betlehemi istállóban: elhozhatod félelmeidet, aggodalmaidat, mindennapi keresztjeidet, és ajándékozd oda a Kisdednek!

A mai Karácsony megkérdez mindannyiunkat:

Hajlandó vagyok a szeretet árát megfizetni???
Hajlandó vagyok a keresztet hordozni, amit Jézus is a vállára vett???
Hajlandó vagyok-e áldozatot hozni azokért akiket szeretek, a családomért, az egyházközségért, a szegényekért, a szenvedőkért???

U.E.OFM