A kegytemplom gyertyatartója

A csíksomlyói kegytemplom – pápai kisbazilika főoltárát, mint minden más templom oltárát hat szép, aranyozott barokk gyertyatartó ékesíti. De nem csak ékszere az oltárnak, a kegytemplomnak, hanem sok-sok éven keresztül teljesítik a feladataikat, méltóságteljesen biztos lábakon állnak, tartják a gyertyákat, amelyek míg másoknak világítanak önmagukat emésztik. „Nézd csak, hogyan áll a gyertyatartón! Széles és nehéz a gyertyatartó talpa. Biztosan emelkedik ki ebből a törzse, a tetején pedig széles perem felett szorosan álló nyélből szökik a magasba a gyertya. Könnyed, vékony az alakja s mégis egyenes, ha mégoly magasra nyúlik is fel. Így áll a térben karcsún, érintetlen tisztaságban, de mégis meleg színével; határozott formája élesen kiemeli környezetéből” /Guardini: Örökmécs/. Egyik nap azonban az egyik gyertyatartó eltűnt. Társa árván maradva a kegytemplom raktárába került. Beporosodva, fényét vesztve várta a jobb napokat! Teltek a hosszú évek, mindhiába várt. Vagy mégsem? Hosszú évek múlva a társ visszatalált a kegytemplomba. A raktárból előkerült a társa, a port letörölve visszakapták fényüket. Most szolgálatot teljesítenek…

Advent napjaiban megcsodáltam milyen méltósággal állanak a kegytemplom oltárán a gyertyatartók. A Jóisten kegyelméből újra mind a hat. Azon elmélkedtem, hogy mennyire hasonlít a gyertyatartó sorsához a mi életünk és fordítva.

Az egyházban élünk, felelősségteljesen, mert egyházfenntartó személyek vagyunk. Egy nap valakinek a hatására kilépünk a „nagycsaládból”. Társaink árván maradnak, hiányzunk nekik, mert ők sem „egészek” nélkülünk. Mi bejárjuk kalandos utunkat, akárcsak a gyertyatartó, akárcsak a tékozló fiú. Kalandos az útszakasz, sokszor nem is értjük, hogy mi és miért történik velünk éppen az, sokszor már nem lesz erőnk felállani és visszamenni, segítőtárs kell. Segítség, akárcsak a gyertyatartónak, hogy visszataláljon eredeti feladatához.

Szívem odafordítását az Isten felé megtérésnek nevezzük.

Isten irántam érzett szeretetét:

– Megtapasztalom: mindenekelőtt tapasztalok valamit

– Megértem: elmélkedek azon mit is jelent számomra

– Megítélem: ítéletet mondok róla

– Döntök: döntök arról, hogy szeretnék-e tovább maradni vele, meg szeretném-e jobban ismerni , közelebb szeretnék-e kerülni hozzá, tartós kapcsolatot tervezek vagy pedig továbbállok.

A gyertyatartót egy jóakaratú, jó szándékú ember visszahozta és az oltárra helyezte, hogy az betölthesse feladatát, küldetését. Advent napjaiban számba veszem kik az én élő védőszentjeim… Megköszönöm őket Istennek, és köszönetet akarok mondani azon élő védőszentjeimnek akik Istenhez visszavezettek, akik erősítették a hitemet.
U.E. OFM